Emlékezés édesanyámra a születése napján. Különleges írás, mert a bőrébe bújok egy történet erejéig. Hét éve nincs már közöttünk, de a szeretet iránta örök. Jó szívvel ajánlom ezt a novellát mindazoknak, akik szerették, és akik szeretik az írásaimat!
A történet folytatásában a fiatal orvos és az ápolónő szerelmi története új fordulatot vesz. Barbara tovább olvassa a tarot lapjait, és feltárul előttünk, hogyan kapcsolódnak a múlt történései a jelen eseményeihez.
Diákkorom első meghatározó olvasási élményét Nemere István: A fantasztikus nagynéni című könyve jelentette. Az olvasás iránti rajongásom azóta is töretlen és ebben Nemere Istvánnak fontos szerepe volt. Ez a rövid írás tisztelgés az író előtt, a saját érzéseim „szemüvegén” át.
Egy naiv, felkészületlen újságírónő faggatja Nemere Istvánt. Teljesen figyelmen kívül hagyja a könyveit, amiket lehet, hogy nem is ismer, nem olvasott. Leragad a mennyiségnél, az álnevek használatánál és az eszperantó nyelvnél.
A kívülállók nem szólalnak meg, mindhárman a gyereket nézik, akinek most már patakokban folyik a könnye. A nő, aki az ajtóban áll, meglepetten szemléli a lejátszódó jelenetet, de mivel kíváncsi arra, hogy mi történik, kijön a házból, és megáll a kapun belül. Ránéz Gabrielre, aki most a kézfejével törli le az arcáról a könnyeket. – Ki vagy te? – kérdezi tőle a nő.
Vivien és Kata a két barátnő, akik már régóta ismerik egymást. Vivien mindent megkap amit akar, így volt ez Péter esetében is, amikor megismerkedett a férfivel, akit kezdetben hidegen hagyott Vivien szépsége. A lánynak végül sikerült elcsábítania a férfit, akivel azóta is együtt él. Kata fodrászként dolgozik, ahová Vivien is jár és neki panaszkodik arról, hogy már a kezdeti szenvedély legalábbis a részéről elmúlt. Kata egyre inkább úgy érzi, hogy nem is ismeri barátnőjét, akit mindig csak a saját érdeke vezérel. Egy nyári találkozás után, mikor Vivien az épp aktuális szeretőjével tölti a hétvégét Péter és Kata összetalálkozik.
Az elválás nagyon nehéz és hosszú folyamat, ami az idő múlásásal sem válik könnyebbé. Nem tudhatjuk lesz a viszontlátás, vagy örökre elengedjük a másik embert. Csak szeretettel, a boldog pillanatokat órizve lehet lezárni egy kapcsolatot.
Az írás arra mutat rá, hogy egy egyszerű, hétköznapi történetet hányféleképpen látják az emberek. Alapkép: pénztárnál fizet egy nő, lassan mozog. Mögötte a vevők rászólnak. Miért viselkedik így a nő? Jogosan szidják a mögötte állók? Képesek vagyunk a saját világunkból kinézni és észrevenni másnak a problémáját? Együttérzés, gömbelmélet, amit a novella bemutat.
Egy család karácsonyi története, tulajdonképpen tipikusnak mondható. A gyerekek messze kerültek a szülői háztól, a mama magára maradt. Eljön az az idő, amikor a fiatalok fontolóra veszik, hogy nem utaznak haza az ünnepekre, mást választanának. Vajon hogyan döntenek végül? Felveszik a modern világ ritmusát, és síelni mennek inkább vagy visszahúzza őket a szívük a szülői fészekbe? A választás sosem könnyű.
