Mit vegyek fel?

Mit vegyek fel?

– Szerinted mit vegyek fel?
– Szerintem tök mindegy, téged akar látni, nem a tavaszi kollekciót!
– Jótól kérek tanácsot, téged pont nem érdekel, hogy mi van rajtad.
– Hogy engem sem, csak kényelmes legyen? Azért ez így, ebben a formában nem igaz!
– Nadrágot? Szó se lehet róla! Azt írta a chaten, hogy imádja a rövid szoknyás, harisnyás lábakat.
– Viccelsz? Miniszoknya az én lábaimra? Nem tudnak annyit fizetni, hogy a lábaimat mutogassam. Nem is beszélve a harisnyáról! Az én haskörfogatomhoz égig érő lábakkal kellene rendelkeznem, hogy ne szorítson és ne is legyen hosszú. Két lépés után lecsúszik, és a bokámon harmonikázik.
– Nincs harisnya alacsony méretben? Értem, akkor ezt buktam.
– Nincs más alternatíva? Vagy szoknya, vagy nadrág? Hol élünk, még mindig barlangban? Mit csinál a divatipar? Kutyarucit tervez? Figyelj, nem vagyok egy barbi, oké, de nem hiszem el, hogy nem szabták még ki az én alkatomra előnyös ruhát.
– Csador? Rendkívül vicces! Minek nekem ellenség, ha ilyen a legjobb barátnőm!?
– Jó, kiborítom a szekrényemet!
– Mit szólsz ehhez a felsőhöz?
– Igen, citromsárga.
– Nem, nem a sárga a kedvenc színem.
– Hogyhogy miért vettem meg? Mert szünnap volt a cukiban, és azonnali sebtapaszra volt szükségem!
– Igen, akkor történt.
– Honnan kellett volna tudnom, hogy nős, nem mondta!?
– Oké, engedjük el.
– Persze, mert te olyan rendszerezős vagy, és mindig előre gondolkodsz! Én egy impulzív ember vagyok, a pillanat hevében hozom meg a döntéseimet.
– Most miért kellett ez a megjegyzés? Szeretem a színeket, ezért van a festékpaletta minden színében ruhadarabom.
– Hogyhogy milyen típus vagyok? Van olyan?
– Ja, hogy évszakok szerint osztályozzák, de cuki! És most mit csináljak? Dobjam ki a cukorka rózsaszíneket, mert valaki kitalálta, hogy tél típus vagyok?
– Köszi, hogy emlékeztetsz a koromra! Zárójelben jegyzem meg, egyidősek vagyunk, bocs.
– Legyen, zárjuk ki a sárgákat és a rózsaszíneket.
– A lilákat miért?
– Hol olvastad, hogy a kielégítetlen nők színe? Na ne, nem Katalin hercegné vagyok, hogy a ruhám színével közvetítsek üzenetet.
– Nem, most már nem veszem fel.
– Nem tudom, hogy olvas-e női lapokat. Jó, valószínűleg nem, de az internet feldobhatott ezzel kapcsolatos írást.
– Csak akkor dobja fel, ha a keresései alapján az érdeklődési körébe tartozhat?
– Nem, nem divattervező. Informatikus.
– Értem, kicsi az esély.
– Jó, menjünk tovább.
– Csak nem? Van olyan szín, amit a tudomány mai állása szerint felvehetek? Melyik árnyalat legyen?
– Sötétkék? Az öregít!
– Micsoda? A világos színek köztudottan erősítenek!
– Várjál, már emlékszem, annyira akciós volt, hogy nem lehetett otthagyni.
– Valóban, nem is rossz, ennek a felsőnek nekem is tetszik a színe. Jaj, passzos a hasamon!
– Ezzel azt akarod sugallani, hogy ha egy bővebb felsőt veszek fel, akkor is látszik, hogy nagy a hasam? Ez kérlek, nem igaz, mert én például nem látom.
– Tereljem el a figyelmét? Mégis mivel?
– Aha, pakoljam ki a dekoltázsom, és akkor nem fog lejjebb nézni? Ezt az egetverő baromságot ki találta ki?
– Értem én, hogy senki sem tökéletes, csak, momentán, pont nem érdekel mások problémája!
– Milyen alkat vagyok? Alma? Ez de édes, egyem meg! Kinek a zaklatott elméjében fogalmazódott meg ez a marhaság?! Nem érzem magam elég daginak, annyira kell még, hogy a testemet egy nagy, kerek almának lássam!
– Hogyhogy mit akarok sugallani a szettemmel? Szerinted?
– Ne idegesíts, meg kellett volna kérdeznem, hogy ő mit vesz fel? Már ennyi az idő? Még ki akartam vasalni a hajamat! Biztos, hogy nem készülök el!

***

Nincs tiszta boxeralsóm? Akkor ezt elengedem, nadrág alatt nem látszik, hogy nincs rajtam. Melyik is ez a nadrágom, ami legfelül van? Jó lesz. Mikor szakadt el? Bánja fene, ez a divat. Melyik póló a legkevésbé gyűrött? Jó lesz.
Ennyi, haj majd megszárad a kocsiban, amig odaérek.
Tükör? Jól van ez így! Hová tettem a slusszkulcsot? Megvan. Kész vagyok!