Van regény kéziratod? Esetleg egy kötetnyi novellád?
A Platinum Kiadó segít neked kiadni, és értékesíteni.
Másodszor is megszülettem
Szép májusi hétvége volt. Igazi kiránduló idő. Azonban én ezt a két napot egy, a budai hegyekben lévő szállodában töltöttem. Továbbképzésen voltam, amelyen úgy összesen nyolcvanan lehettünk. Voltak előadások, kisebb csoportfoglalkozások és a végén egy összegző, közös beszámoló a végzett munkáról. A szünetekben kimentünk a szálloda előtt lévő szép nagy parkba élvezni a tavaszi napsütést. A program szerint este hétig tartott volna a továbbképzés, de úgy jó fél órával hamarabb befejeződött. Az utolsó előadás, illetve a beszámolók alatt egy rövid, sötétbarna hajú, filigrán, középkorú nő ült mellettem. Ő is sötét nadrágban és pulóverben volt, akárcsak én. Valójában csak ott láttam először, a korábbi előadásokról nem emlékeztem rá. De azt gondoltam, hogy ez nem is csoda, hiszen elég sokan voltunk. Örültem, hogy hamarabb vége lett az előadásnak. Gyorsan összeszedtem a holmimat és indultam a buszmegálló felé. Akkor csapódott hozzám.
– Te merre mész? – kérdezte tőlem az ismeretlen nő.
– A busszal megyek le a városba – feleltem.
– Én is arra tartok – válaszolta, majd együtt elindultunk a buszmegálló felé.
Hamarosan jött a busz. Felszálltunk. Mentünk néhány megállót, miközben a képzésről beszélgettünk. Most, hogy visszagondolok, csak az összegző részből vett gondolatokat mondta vissza. A beszélgetés közben javasolta, hogy ugyan még nem értünk le a városba, de olyan szép idő van, sétáljunk pár megállót és majd később visszaszállunk a buszra. Engedtem a csábításnak. Nem az út mellett sétáltunk, hanem az erdős részben, mintegy átvágva a hegyen, hogy majd lejjebb ismét felszálljunk a buszra. Majd egyszer csak azt mondta, hogy nincs jól. Tudta, hogy van erre egy nagyon jó és felszerelt orvosi rendelő, ahol több szakrendelés is van még hétvégén is ügyeletben, menjünk be oda. Ránéztem és ugyan semmi különöst nem láttam rajta, de úgy éreztem, hogy persze, vele kell legyek. Bementünk a rendelőbe és felmentünk lifttel a második emeletre. Egyszer csak csörgött a telefonja. Nem hallottam kivel és mit beszélt. Ő mintha csak annyit mondott volna, hogy a rendelőben van. Azt nem hallottam, hogy a másik fél mit mondott neki. Majd közölte, hogy WC-re kell mennie és elkezdett lefelé sietni a lépcsőn. Ezt nem egészen értettem, mivel tudtommal minden emeleten szokott lenni mosdó, de mentem utána. Azonban volt valami rossz érzésem, amit akkor nem tudtam megmagyarázni. Már az alagsorban voltunk. Láttam, hogy van ott egy mosdó, ahová be is ment, egyenesen a fülkébe. Mondta, hogy mindjárt jön és várjam meg. Majd észrevettem, hogy itt is van egy kijárat és előtte állt egy taxi. Bementem a mosdóba, majd szinte rögtön ki is jöttem onnan, kiszaladtam az épületből és bevágtam magam az ott várakozó taxiba. Irány a Fehérvári út. Már az ALLE utáni megállónál jártunk, mire rájöttem, hogy nem jó házszámot adtam meg, de úgy döntöttem, hogy nem érdekes. Hirtelen ötlettől vezérelve úgy határoztam, ott kiszállok. Kártyával fizettem, majd láttam, hogy állt egy villamos a megállóban, amelyre gyorsan fel is szálltam, ami ez után már indult is. A szemem sarkából még észrevettem, hogy a taxi mögött megállt egy rendőrautó.
Rendben hazaértem. Átöltöztem, miközben a férjemnek beszéltem a tanfolyamról. Már épp elkezdtem volna megemlíteni, hogy milyen furcsa módon jöttem haza, amikor csengett a telefonom. Hirtelen azt hittem, hogy nem jól hallok, amikor közölték, hogy a rendőrség keres. Azt kérdezték, hogy hol vagyok. Biztos, hogy ez a rendőrség? – villant hirtelen be ez a gondolat. Elvégre a telefont nem tudom leellenőrizni. Azt mondtam, hogy a közeli boltban vagyok. Erre azt mondták, hogy gyorsan menjek haza és maradjak is otthon, mert lehet, hogy veszélyben vagyok. Teljesen elhűltem. Majd kinéztem az ablakon és láttam, hogy egy rendőrautó állt a ház előtt. Majd kinéztem a másik oldalon. Ott is egy. Majd egyszer csak csengettek. Kinéztem az ajtón lévő kis lukon és láttam, hogy két rendőr állt az ajtó előtt. Feltettem a láncot és úgy nyitottam ki résnyire az ajtót. Ők már rögtön mutatták az igazolványukat és mondták, hogy velem szeretnének beszélni. Erre kinyitottam rendesen az ajtót. Döbbenten álltam és kérdeztem tőlük, hogy miről szeretnének velem beszélni? Férjem is odajött, így mindketten értetlenül néztünk a két rendőrre
A mi lakásunk egy több lépcsőházas bérház legfelső emeletén van. Egy folyosóról tíz lakás nyílik. A két szélső lakás előtti folyosórész elég nagy, ezért ide ki szokták tenni a használt, vagy éppen feleslegben lévő bútorokat. Akkor épp egy széles kanapé volt ott. Arra ültettem le a két nyomozót, magamnak pedig kihoztam egy széket. Valahogy nem akartam a lakásba beengedni őket. Szerencsére ezt nem sérelmezték. Beszélgetéshez abszolút jó hely volt.
Amit elmondtak nekem, azon teljesen elhűltem. Ugyanis a nő, akivel eljöttem a tanfolyamról, egy kábítószerügylet miatt körözött bűnöző volt, akit már egy ideje figyeltek. Kérdezték, hogy honnan ismertem. Elmondtam, hogy együtt voltunk a tanfolyamon és korábban sosem láttam. A nevét sem tudtam. Tényleg, be sem mutatkoztunk egymásnak amikor eljöttünk.
A rendőrök elmondták, hogy kíváncsiak voltak a nő kapcsolataira. Azért nem tartóztatták le eddig. Egy civil ruhás nyomozó követte a tanfolyamra is. Mint kiderült, nem volt bejelentkezve, hanem az utolsó szünet alatt ment be a többi résztvevővel. Ő látta, ahogy a nő leült mellém. Telefonján jelentette is, hogy egy olyan nő mellé ült le a célszemély, aki nagyon hasonlít rá. Ez voltam én. Ő is azon a buszon utazott, mint mi. Majd látta ahogy leszálltunk. Neki is sikerült leszállnia az utolsó pillanatban. Azt is látta, hogy bementünk a rendelőbe. Oda is követett minket. Ezt jelentette is, ezért oda irányítottak egy kocsit. Majd neki is feltűnt, hogy először lifttel fel, majd lefelé mentünk. Szerintük a nő észre vehette, hogy követik. Az alagsorba akkor ért oda, amikor a nő elkezdett engem keresni és meglehetősen furcsán viselkedett. Kezében egy ütésre alkalmas tárgy volt, amivel le akart ütni. Azért mehetett be a fülkébe, hogy azt elővegye, de én ne vegyem észre. Majd mögém lopózott volna, hogy le tudjon ütni, kicserélni az iratainkat és a taxi valójában rá várt. Bizonyára nem értette, hogy a taxi miért nincs ott. Addigra azonban már félhomály volt és elsőre a taxisnak nem tűnt fel, hogy nem ő szállt be hozzá, hanem én, akkora volt a hasonlóság kettőnk közt. Ő valódi taxis volt. Azért fizethettem neki a kártyával. És valójában csak akkor esett le neki, hogy nem az voltam, akire ő várt. A rendőrök viszont a kártyás fizetésem alapján tudtak azonosítani.
Engem a tanfolyamon nézett ki magának a nő. Amikor látta, hogy mennyire hasonló alkatok vagyunk, akkor fogalmazódott meg benne a tényleges terv. A taxis is a kábítószeres banda tagja volt. Vele beszélt telefonon. Ő mondta, hogy melyik mosdóba menjen be és hogy hol várja. Nem túl gyakran találkoztak, ezért nem tűnt fel számára a csere. Már mindkettőjüket letartóztatták.
A rendőrök gratuláltak a lélekjelenlétemhez, hogy felismertem a veszélyt, mert ez valószínűleg az életemet mentette meg. Szerintük óriási szerencsém volt. Aznap másodszor is megszülettem. És ez csak fél percen múlt. Ha nem megyek el a taxival, mire kollégájuk odaért, már valószínűleg leütött volna.
Másnap bementem a rendőrségre és aláírtam a vallomásomat.
