Van regény kéziratod? Esetleg egy kötetnyi novellád?
A Platinum Kiadó segít neked kiadni, és értékesíteni.
Kompromisszumok nélkül
Erősen indult a nap, lemegyek az étterembe hátamon egy rekesz göngyöleggel, ami az este termelődött ki, a többiek már kávéznak. Sanyi, a főnök kérdezi, nem láttam-e a Tónit, mert adott neki egy tízest, hogy hozzon csirkemellet, meg karajt a Jégcsákányból. Ez alapból hiba volt, a nyár elején is megesett egy ilyen alkalommal, hogy a pénz rossz útra tévedt, és Tóni 1 hét után került elő azzal a magyarázattal, hogy egy Fehérvár környéki csapatban lesérült a balseprű, és most rajta áll az NB1-be jutás, nem teheti meg azt, hogy cserben hagyja őket. Persze akkor nem bírt ilyen súllyal a dolog, lévén nem kellett megszakadni a melóban. Javaslatomra körbejárja robogóval a környező kocsmákat, és kiderül, hogy nincs ok aggodalomra, a Karsainál van a célszemély és a hús is, reklámszatyorban, csak a visszajáróból – gondolta – futja még egy kávéra. Aztán gyorsan befejezi azt a harmadik sört, az unicum egy pillanat, és már jönnek is visszafele. Közben megkávézok, az íze végett, plusz egy sör, hogy felébredjek, és persze a gyógyhatásért.
Eközben a konyhában a kolléga érdekegyeztető tárgyalásokat folytatott a konyhai kisegítővel, hogy a burgonyapucolás az ő munkaköri leírásában szerepel, és amennyiben ezt nem hajlandó tudomásul venni, akkkor legyen szíves elhagyni a konyha területét. Nem megyek be, amíg le nem csillapodnak a kedélyek, ilyenkor balesetveszélyes.
A pincérrel dumálok a pályán, amikor megjelennek a munkaügyisek. Kérdésükre elmondom, hogy vendég vagyok, a pincérsrác azt mondja, zárva vagyunk, mire ők erősködnek, hogy akkor is kell legalább két alkalmazottal beszélniük. Már gonosz mosoly ült ki az arcomra, elképzeltem, ahogy Kati, a kisegítő előáll a román útlevelével, és a munkaszerződéssel kapcsolatban elmondja, hogy ő nem köt szerződést senkivel, mert bizalmatlan, egyébként is, mi az, hogy munkaszerződés. Aztán mondta a pincérsrác nekik, hogy üljenek csak le, nemsokára megjön a góré, addig csinál nekik kávét. A konyhában eközben elült a vihar, tekintettel a körülményekre, a Kati már lent volt a parton, én meg mondtam a Zolinak, ne hadonásszon a késsel, mert baj van. Erre ő úgy megrémült, hogy kiment a pultba, és csinált két sört /az enyémet persze hab nélkül, rühellem/. A Tomi /pincér/ arra hivatkozva, hogy addig előkeresi a munkaszerződéseket, bejött a szárazáru raktárba, és csinált egy csík kokszot, meg felhívta a szomszédos vendéglátósokat, hogy ellenőrzés van.
Időközben befut a Sanyi, és jó szokásához híven le sem szarja az idegeneket az étteremben nyitás előtt. Tudja, hogy vagy üzletkötők, vagy ellenőrök, mindkettőtől herótja van. Bedobja a tálalóasztalra a húsokat, a Tónit leteszi egy székre, majd a placcon levő évelő növényekről a száraz leveleket tépkedve kérdezi meg félvállról, hogy az urak mit keresnek az étteremben, és óvatosan válaszoljanak, mert még nem vette be a reggeli 3 szem quarelint.. A Tomi eközben feltűnik a pultban, mintegy enyhítendő a bajt, az orráról letörli a maradékot, és részletes tájékoztatást ad, miszerint ők az Uránusz harmadik holdjának lakói és az emberiséget jöttek felszámolni. Ekkor belép az Omu, aki el szokta vinni a moslékot a disznajainak, rendes helybeli cigányember, mindig melózik, általában tetőkkel foglalkozik, csak nem jó kihozni a sodrából, mert azt nagyon nem szereti. Megesett, hogy épp egy tetőn dolgozott az embereivel, amikor valaki hírül vitte neki, hogy az önkormányzatnál felemlegették a nevét. Ő ezt sem szerette. De szerette a bonbonmeggyet, ami akkor már dolgozott benne, és ennek hatására komótosan lemászott a tetőről, majd szép nyugodtan, szekercével a kezében végigcaplatott a városon, be a polgármesteri hivatalba. És megkérdezte, mi a baj. Semmi. Azóta ennyiben maradtak.
Na szóval megjött az Omu, és megkérdezte, hogy milyen munkáról lenne szó, tudniillik a Sanyi szeretett volna egy átlátszó tetőt a hátsó teraszra, persze kikerülve a felesleges adminisztrációt. A munkaügyesek ekkor már érdeklődve szemlélték az eseményeket, és inkább nem akarták érteni, ami körülöttük folyik, de már nem volt visszaút. A Tóni felébredt, és mi is végezve a sörünkkel kijöttünk a placcra. 11 lehetett, a pörköltek főttek, csülök a sütőben, minden más max. 20 perc. Ekkor a Sanyi hátrvazeti a célterületre az Omut, a hátsó terasz azon részére, amit be kellene fedni, a Tomi, a Zoli meg én, leülünk az ellenőrök melletti asztalra, és mosolyogva nézünk rájuk. Aztán amikor tapintatosan megkérdezik, volna-e itt valaki, akit meg lehetne interjúvolni, azt felelem, én brazil feketemunkás vagyok, és azért jöttem a Balatonra dolgozni, mert Brazília felé Magyarországnak nincs kiadatási kötelezettsége. A Tomi, csak vigyorog és bólogat, a Zoli meg szinte pityeregve mondja, hogy ne vigyék el, ezentúl mindig aláírja a jelenlétit, de ma reggel nem volt rá érkezése, mert a tegnapelőtti rántott húst csomagolta el, és rakta a fagyasztóba. Erre a Tominak vagy megjött a koksz, vagy nagyon értékelte a helyzetet, elkezdett harsányan röhögni. Nem nevetni, vagy kacagni, röhögni… Akkor, hogy feltegyem az i-re a pontot, megkérdeztem tőlük, hogy szeretnének-e első osztályú venezuelai cuccot, amikor slusszpoénként a Kati kilépett a konyhából, és megkérdezte, hogy akkor most Románia Eu-tag-e /milyen érdekes, két kötőjel egymás után…/, mert akkor ő most jogosan nyaral a parton. Már majdnem kijutottak a kapun kívülre, amikor a Tóni eléjük ugrott, hogy fizetés nélkül sehova, és ha a Sanyi nem ér oda időben, akkor a mai napig ott ölelkeznek a bejáratban, ami reklámnak nem rossz, de az ellenőröknek egyéb elképzeléseik is voltak. Valamiért többet nem láttunk munkaügyiseket, és ha véletlenül arra tévedt egy rendőrautó, lassan elhaladt az étterem előtt, és egyet villantott a szirénával. Fél 12 volt, amikor bejöttek a Coca-Cola képviselői nagy arccal, hogy mire van szüksége a Deja Vu-nek, és szívesen segítenek, majd letették magukat egy asztalhoz, és már töltötték is ki a papírokat, annak biztos tudatában, hogy a kokakóla nevében a kis vendéglősnek most dobnak egy kis kenyeret. Sanyi bejött a konyhára, majd elbeszélgettünk a napi teendőkről, kötekedett kicsit, mert hát az az életeleme, majd némi viccelődés után távozott a placcra, vissza az évelő növényekhez, és a szomszéd vendéglőssel /Mauro/ kezdett kvaterkázásba. A kokakóla képviselői eközben értetlenül ültek az események előtt, nem értették, miért nem siet senki elébük, nem kínálja őket senki meleg kávéval, reggelivel, friss zsemlével. A Tomi már rendbe szedte a pályát, szalvétákat hajtogat, aztán egyszer csak elkezdik zavarni az üzletkötők az étteremben. Megkérdi, miben segíthetne a Coca-Colának, hogy még 13 forint 50 fillérrel gazdagabb legyen a feleannyit érő alkalmazottai által. Ekkor megint kiürül az étterem. Már majdnem dél, amikor Kefír barátom egy közeli egységből megjelenik, szinte józanul, és arról érdeklődik, hogy vagyunk, és ha jól, akkor miért nincs kitöltve a söre már. Tomi hozza a sört, majd vele egyszerre bejön az Omu is a konyhára, sőt, mindenki, ami szintén balesetveszélyes, mert…
Hogy miért? Ilyenkor jön az ötlet, hogy ugyanmár, szinte minden kész van, kicsit most lazíthatunk. Fájer? Nem, nincs magyar kártya. Póker? Ne már, a múltkor is buktam, meg hát mégiscsak, nemsokára nyitunk, na jó, addig egy gyors parti belefér.
Hát nem fért bele, úgyhogy mindenki elfoglalta a harcállását, aki nem odatartozik elhagyja a helyet, és kezdetét veszi a harc… 10 óra múlva…
Már lement a nagy menet, fáradtan megyek a pultba, hogy kérjek két Colát, persze csak poénból, már jön is a sör, a Sanyi kijön a konyhából, hogy prezentálja, a királyságban ő az uralkodó, de mi ezért szeretjük. A Tóni is menne a pultba, de hárman vetik rá magukat, hogy elkerülhető legyen a katasztrófa. Sörözgetünk, poénkodunk, amikor odajön az egyik vendég, hogy a csülök zsíros volt. A csülök zsíros. Hm. Mondom neki, elnézést kérek, vannak hibáink, a múltkor pl. az egyik vendég a tükörtojásban valami sárgát talált. Ő nem értette, mi igen, úgyhogy felháborodva hagyta el a helyet, mi meg röhögtünk rajta. Ennél jobban csak az esett, amikor a Balázsban dolgoztam Hűvösvölgyben, és bejött 9 óra előtt a Vujity Tvrtko. Azt mondja, nagyon jót tenne a Balázs hírnevének, ha ő most reggelit tudna kapni. Én meg modom neki, nagyon jót tenne a Vujity Tvrtkonak, ha most elmenne valahova oda, ami ilyenkor nyitva van.
