Kölcsönkenyér visszajár

Kölcsönkenyér visszajár

– Nem fog senki gyanút most végre eljött az idő, hogy visszaadja a kölcsönt- gondolta Gábor ahogy hajtott a kisvárosba leendő munkaadójához.
Húsz évvel ezelőtt elvesztette a családját egy ámokfutó sofőr miatt. Pontosabban először a kishúgát. Könny szökött még mindig a szemébe, ahogy húga világosbarna loknis fürtjeire, babaarcára és állandóan csivitelő hangjára gondolt. Az apjával mentek át az úton, amikor fékezés nélkül elcsapta őket a gázoló. A húgát már nem tudták megmenteni, de az apját még sikerült. Vagy talán mégsem- tette hozzá magában keserűen. Felépülése után az apja alkoholba menekült, míg fél évre rá nem bírta tovább a lelki terhet és végzett magával.
Az anyjával ezután elköltöztek az ország másik végébe. Ott fejezte be az iskoláit és anyja unszolására elvégezte a jogot. Bár a gázoló nem lett meg, így az ügyet elsimították. Az anyján sem múlt el nyom nélkül a gyász, még épphogy betöltötte az ötvenet mikor a gyilkos kór elvitte. Egyedül vitte odáig, hogy az ország legjobban keresett ügyvédje lett.
Így talált rá a László család, aki miatt visszaköltözött gyerekkora szomorú helyszínére. László András a város egyik nagyvállalkozója volt, kedvelte az ügyvéd stílusát és rámenősségét. Most pont szükség is volt rá, mert László lánya, Anna, szerette a száguldást, úgyhogy már pár büntetőcédulát begyűjtött.
– De drágám, Gábort nem azért fizetem, hogy elsimítsa a céduláidat- dorgálta meg lányát László.

Ez az egyetlen gyermeke volt akit rajongásig szeretett.
–Ugyan már apa, Gábornak ez nem gond- mosolygott elbűvölően a férfira.
Az ügyvéd hümmögött egyet az orra alatt, – csak ne lenne ennyire gyönyörű- gondolta. Gábor tudta, hogy másnap főnöke kora hajnalban indul egy üzleti találkozóra. Másnap, ahogy Lászlóékhoz ért, nagy nyüzsgés fogadta. Rendőrök álltak a bejárat előtt és László feleségét nyugtatták. Gábor odasietett hozzájuk és aggódva kérdezte, mi történt.
– Autóbaleset…nyögte ki megtörten az asszony.
– Ön ki? – lépett hozzá a nyomozó.
– Dr.Szalay Gábor vagyok a család ügyvédje- válaszolt.
– Mi történt?
– Egy sajnálatos baleset, amit durrdefekt okozott, és sajnos a nem megfelelő sebesség egy kanyarban.
– Értem. Nagyon sajnálom- fordult oda a nőhöz, aki magába roskadva zokogott. Hirtelen ismerős hang hallatszott az ügyvéd háta mögül.
– Mi történt a lányommal – ordította László, aki most ért haza.
Gábor halálra válltan fordult meg.
– Jól van uram?-kérdezte tőle a nyomozó.
– Igen persze-felelte. De hát hogyhogy nem László vezetett?!- gondolta magában.
– Nekem kellett volna meghalnom, miért hagytam, hogy ő menjen- zokogta László a nyomozónak.- Tudja a céget együtt vezettük és annyira akart már egy önálló megbízást, hogy engedtem neki. Egyébként is úgy vettem észre, hogy nagyon ügyes az üzleti partnereinkkel és annyira örült. De hát hogy történt? Nemrég volt szervizben az autó mindent rendben találtak. – A helyszínelő kollegák találtak pár éles vasszöget a baleset helyszínén valószínűleg ez és a nagy sebesség okozta, hogy elvesztette az uralmát az autó felett és nekicsapódott a korlátnak. Sajnálom uram. – Másfelől viszont van itt egy kis gond. Ugyanis ez a baleset nem messze történt azon a bekötő úton amit Önök és a két szomszédja használt. Más nem használja. Megkérdezhetem, hogy milyen a viszony Önök között?
– Gondolja, hogy valaki szándékosan tette oda? Az tény, hogy az egyik szomszéddal megromlott az utóbbi fél évben a viszonyunk, ugyanis azt a bekötő utat ki akarta magának sajátítani, mivel nagy része az ő területe mellett halad el. De a másikkal normális jószomszédi viszonyban voltunk, még a fia is jó barátságot ápolt a lányommal.
– Köszönöm uram majd beszélünk velük, de elképzelhető, hogy szándékosan tették oda. Majd értesítjük a nyomozás eredményéről.
Gábor elégedett volt, tudta, hogy rá nem gyanakodnak. Kiderül majd az is, hogy a szomszéd fia féltékeny volt a lányra, mert ő többet akart egyszerű jó viszonynál. Így mindkét szomszédnak oka volt a balesetet előidézni. Egy hét múlva jelentkezett a nyomozó Lászlóéknál. Gábor szintén ott tartózkodott, épp a temetéssel kapcsolatos ügyeket intézte.
– Azt hiszem, hogy itt előre megfontolt gyilkosság történt. Amit ön ellen akartak elkövetni – vágott bele a nyomozó.
-De ki akarta ezt?- hüledezett László.
– Az ön ügyvédje – felelte a nyomozó. Nagyon okosan kitervelte, bár nem teljesen az elképzelése szerint alakultak a dolgok. Ugyanis önt akarta megölni nem pedig a lányát. Bár ezzel nagyobb fájdalmat okozott a munkaadójának, igaz ügyvéd úr?
– Hát ez nevetséges! Mi okom lett volna ezt tenni?- válaszolta Gábor.
– Tudja, Ön valahonnan ismerősnek tűnt és utánanéztem az adatainak. Ön itt született és csak nemrég tért vissza László úr megbízására. Már ez is egy érdekes tény, hogy Ön, mint az ország legismertebb ügyvédje visszajön ide, mikor sokkal több ügyfele lehetne a fővárosban, ahonnan eljött. Az egyik kollégám aki már harminc éve rendőr, felhívta a figyelmemet egy régi esetre, mégpedig a családjában történt tragédiára, amikor a húgát halálos gázolás érte. Emlékezett a Szalay névre ez az édesanyja leánykori neve, amit felvett. Ügyvédként sikerült kiderítenie, hogy ki volt a gázoló. Pont az elkövető kérte meg, hogy legyen az ügyvédje – mondta Gábornak a nyomozó.
– Igaz, de ez még nem jelenti azt, hogy én tettem oda. Másnak is volt rá oka –vágott vissza az ügyvéd.
– Csak a többieknek a gumikerekén nem találtunk olyan tüskét, amit a baleset helyszínén találtunk. Ugyanis egy kis tüske belefúródott az ön kocsijának kerekébe, amit nem vett észre..