Kertvárosi titkok
Kertvárosi titkok
John és Jack szomszédok voltak egy csendes kertvárosi utcában, ahol a kerítések ugyan elválasztották a telkeket, de a barátság átlépett minden határt. John felesége, Edith, csendes asszony volt, mindig gondosan nyírta a rózsabokrokat. Jack felesége, Mary, vidámabb természetű volt, és gyakran hozott friss süteményt a szomszédoknak. Johnéknak három gyerekük volt – szőke, göndör, élénk kis jószágok –, míg Jackék gyermektelenek maradtak, bárhogy próbálkoztak.
Egy nyári délután Jack áthívta Johnt egy sörre. A teraszukon ültek, lábuk alatt nyikorgott a fa, kezükben hideg üveg.
– Figyelj – mondta Jack, és zavartan lesütötte a szemét. – Tudom, furán hangzik, de… te meg Mary… talán te lehetnél a megoldás.
– Tessék? – John majdnem félrenyelt.
– Mary gyereket szeretne. Én… nem vagyok képes rá. Az orvosok szerint semmi esély. De te… neked három is van!
John először kinevette. Aztán, némi megbeszélés, egy üveg whisky és Edith nyugtalanító beleegyezése után – akit talán csak a kíváncsiság hajtott – megszületett a furcsa egyezség.
Mary és John egy napon „együtt töltöttek egy estét”. Majd még egyet. Aztán kettőt is. De a várva várt gyermekáldás elmaradt. Hónapok teltek el, és a barátság kezdett megkopni, mint az öreg kerti pad festése.
– Hazudtatok! – vádolta Jack egy esős reggelen Johnt a kapuban. – Ez szerződésszegés!
És valóban, egy gyűrött papíron ott volt mindkettőjük aláírása. Jack bíróságra vitte az ügyet.
John ügyvédje, egy túlképzett, túlórában whisky-t kortyoló alak, gyorsan reagált:
– Vizsgáltassuk meg Johnt is. Mi van, ha ő sem termékeny?
A laboreredmények dermesztő csendet hoztak: John magtalan volt. Teljesen, öröktől fogva, visszafordíthatatlanul.
A tárgyalás megszakadt, a felek némán bámulták a papírokat. A bíró köhintett, majd elnapolta az ügyet. Jack nem szólt többet Johnhoz. Mary se nézett rá. Edith viszont – furcsamód – derűsebben locsolta a rózsákat, mint valaha.
Este John újra elővette a leleteket, és értetlenül forgatta.
– Akkor… honnan van a három gyerek? – kérdezte végül Edithtől.
Edith letette a teáscsészét, ránézett a férjére, és halkan csak annyit mondott:
– Te mindig olyan elfoglalt voltál Jackkel.
Majd megigazította a kötényét, és elmosolyodott.
