Az égig érő fa – aminek minden ágán egy – egy kobold lakott. Az erdei manók időnként összegyűlnek, és mindenféle varázslatról, meg gyógymódokról fecsegnek. Ők voltak az erdei apró állatok, akik gyakran különös dolgokra voltak képesek.
Valahol két ember találkozik – s az elbeszélés az elszalasztott valamiről, egy elutasított lehetőségről mesél. Gyakran lehet mesébe burkolva egy kicsit a valóságot és a képzelet alkotta mesevilágot is összedolgozni, ahogy Tószéli Manó történetében mindezt létrehoztam.
Megrohamozták álmosan a fürdőszobát, utána jött az öltözködés művészete, vidáman kacarásztak egymáson. Még nem sejtettek semmit. Sorra kerültek a zoknik. A gyönyörű kislány keresni kezdte a bal lábas zokniját. Mellette fekvő kispajtását megkérdezte: –Matild, nem láttad a balos zoknimat?
Panni, a nagyvárosi kislány, először tölti a nyarat vidéken Kati mamánál, aki elvezeti őt a természet varázslatos világába. Fára mászva és a kertben játszva Panni felfedezi a fák és az erdő különleges szépségeit. Egy hajnalban, a nagymama meséje nyomán, titokban kiszökik az erdőbe, hogy meglesse az erdei tündéreket.
– Csend legyen! Már itt van a pásztorotok, Palkó! – Palkó kihúzta magát, de még így is cseppecske volt a többi korabeli gyerekhez képest. Mikor kinyílt az ólajtó csak úgy taposták egymást a libák, hogy minél előbb kiszabadulhassanak a ketrecből.
A vihar beért minket, vagy mi értünk be a viharba, ahogy tetszik. Ott aztán utolért minket minden szán végzete. Télapó alaposan megpakolt aranyszánja leszakadt a hatosfogatról. Egy kiszámítható fordulattal felborult és belecsúszott egy emberes hóbuckába, amekkorát talán anyám se látott soha, pedig jócskán benne volt már a korban, amikor világjáró barátomhoz költöztem az Északi-sarkra.
