Diákkorom első meghatározó olvasási élményét Nemere István: A fantasztikus nagynéni című könyve jelentette. Az olvasás iránti rajongásom azóta is töretlen és ebben Nemere Istvánnak fontos szerepe volt. Ez a rövid írás tisztelgés az író előtt, a saját érzéseim „szemüvegén” át.
Hallowen éjszakáján történik valami szörnyű, de mégis csodálatos dolog Albertával, az özveggyel. A novella az igaz szerelem kegyetlen, de örök körforgása.
Ez az elbeszélés egy pályázatra készült, „Egymásra lépni tilos!” címmel. Nem ért el helyezést, de mégis olyan őszinte gondolatokat és érdekes kis történeteket tartalmaz, hogy úgy döntöttem, nem adom az asztalfióknak. Ez most rólam is szól, az én utam egy részét meséli el. Kétféle múlt, amelyek mégis közös szálon futottak. Hogy miért? Csak annyit mondhatok: jó olvasást kívánok!
