George szuszogott, fújtatott, mint egy gőzmozdony, de egészen másképpen mint pár perccel korábban amikor az ablaknál álmatagon szunnyadozott. Most a fizikai fáradtságtól, és hirtelen megterheléstől lihegett, szíve kalimpált, de erős, szabályos ritmusban, tüdeje tiszta volt, nem ült a mellkasán két elefánt. George élettel teli arca kipirult, legalább öt évet fiatalodott.
Biztosan Anya sem lesz rám mérges, amiért a koszos lábammal a frissen felmosott konyhapadlóra lépek és a korom fekete lábnyomok vezetik a kádhoz. Biztosan segít, kiszedni a lábamból a szálkát. Biztosan így lesz.
Stella nevet, én is vigyorgok, megadom a módját. Karácsonyi hangulat a habos babos, szirupos. Stella kér egy cappuccinot, ő bírja a koffeint. Az érkező kávéra a profi kávékészítő két csillagot formáz, lenyűgöző. Ő talán a karácsony közeledtét gondolta így jelképezni, de engem inkább magunkra emlékeztet.
Amikor kislány voltam, azt gondoltam, azokról az idős emberekről, akik már minden szerettüket elveszítették, hogy róluk talán Isten is megfeledkezett. Hiszen, hogy is lehetne ajándék egy olyan élet, ahol a távozók kanyargós sorában a sor végén állnak?
A legfőbb isten, Zeusz ezen az estén mindig elvonult kettesben a feleségével, Hérával. A többi isten azt hitte, hogy együtt romantikáznak, de ez valójában csak a látszat volt. Valójában ilyenkor Zeusz félig halandó és félig isteni gyermekét Herviát hívta fel. Egy jóslat és különleges képessége miatt kellett Herviának a Földön kellett maradnia nem sokkal születése után.
Másnap, miközben Dominik az újabb adag kolbászt sütötte, Evelin csomagolt. Halk karácsonyi zene szólt a hangszóróból. Amíg nem akadt dolga, a férfi elhevert az ágyon, és a készülődő feleségét figyelte.
Felébredek. Formák vesznek körbe. Ismerős, mégis idegen alakzatok. Vágyom a nemlétezőre, de már nem taszít az anyag. Keresem az árnyékot. Megváltozott, mélysége lett, alakja. Mégis ő az egyetlen állandó a változásban. Képeket mond. Képeket, amelyek tompítják az ismeretlenből támadó torz alakzatokat.
Boldogság. Szeretni és szeretve lenni… Vajon tudtam, hogy mennyire szerencsés voltam, vagy csak most jöttem rá, amikor hirtelen vége szakadt? Csak ülök a parton és bámulom a hullámokat. Várom, hogy visszatérj hozzám, hogy elmondd nekem, az egész csupán egy rossz tréfa volt…
