Ó, Cloudiusz miért hagytad el e házat? Tán nem voltam jó anya? Én ostoba bolond. Azt hittem áldás voltál, angyali. Kit a küszöbön hagytak árván, mosolyogtam báván, míg a sors száját tátván, fintorgott.
– Tudod, Horatius, hogy minek van még hasonlatos színe az égaljához? Ennek a vörösbornak, amit kifejezetten a tiszteletedre hozattam elő pincémből! Kiváló évjárat, az itáliai szőlő legjavából. Igyunk egy kupával!
Kell a kikapcsolódás, a feltöltődés. Virágzik a turizmus, kinyílt a világ. Minden elérhető, nincs már túl sok akadály. Na jó, esetleg anyagi vonzata lehet meghatározó, vagy persze, szabadidő is kelletik hozzá. Meg némely esetben jó társaság.
De ez a példány aranyos volt, kis szív alakú szárnya, apró termete, és ahogy csak úgy lapult ott a falon nem tette ellenszenvessé. Boldizsár oldalra fordított fejjel szemlélte.
–Mit akarsz itt ? Mi a francra vársz? Életben vagy egyáltalán – morfondírozott, és mintha a légy meghallotta volna gondolatait, megrebbentette a szárnyát, jelzésképpen.
Nellike felállt, lesimította nővérruháját, feltette a szemüvegét és kitipegett a betegek közé. Újabb 12 órára munkába állt, maga sem tudta már hányadik éve. Réges-rég túl a negyvenen.
Megismertek, lebuktam. Ma valahogy feltűnően sokan szólítanak meg, érthetetlen. Odapillantok, ki ez az újabb bátor vállalkozó. Uramisten, jól látok ? Gábor az! Gimnáziumi nagy szerelmem, ezer éve nem láttam, sőt, nem is hallottam felőle, nincs fenn a közösségi oldalakon.
George szuszogott, fújtatott, mint egy gőzmozdony, de egészen másképpen mint pár perccel korábban amikor az ablaknál álmatagon szunnyadozott. Most a fizikai fáradtságtól, és hirtelen megterheléstől lihegett, szíve kalimpált, de erős, szabályos ritmusban, tüdeje tiszta volt, nem ült a mellkasán két elefánt. George élettel teli arca kipirult, legalább öt évet fiatalodott.
Biztosan Anya sem lesz rám mérges, amiért a koszos lábammal a frissen felmosott konyhapadlóra lépek és a korom fekete lábnyomok vezetik a kádhoz. Biztosan segít, kiszedni a lábamból a szálkát. Biztosan így lesz.
Stella nevet, én is vigyorgok, megadom a módját. Karácsonyi hangulat a habos babos, szirupos. Stella kér egy cappuccinot, ő bírja a koffeint. Az érkező kávéra a profi kávékészítő két csillagot formáz, lenyűgöző. Ő talán a karácsony közeledtét gondolta így jelképezni, de engem inkább magunkra emlékeztet.
