Van regény kéziratod? Esetleg egy kötetnyi novellád?
A Platinum Kiadó segít neked kiadni, és értékesíteni.
Karácsonyi varázslat
Száraz hideg decemberi napra ébredt Amy,de már alig várta, hogy kinyithassa kávézóját. Szerette a kisvárost ahol élt, békés, megnyugtató hangulata jó érzéssel töltötte el. Szülei tragikus autóbalesete óta a kávézó adott értelmet az életének. Gyorsan felöltözött, hogy időben kinyithasson, hiszen reggeli törzsvendégei mindig pontosan érkeztek.
– Jó reggelt!- köszönt rá barátnője, aki reggeli kávéját kérte.
Emma afelől érdeklődött, hol tölti a karácsonyt, bár tudta a választ, mert nem először hívta magukhoz, hogy ne legyen az ünnepek alatt egyedül. Amy mindig udvariasan visszautasította. Nem akart senki terhére lenni, bár tudta, hogy barátnője mindig szívesen fogadná. Mialatt kedélyesen beszélgettek, egy újabb vendég érkezett. Nem volt ismerős, de ahogy közelebb lépett és megszólalt Amy szíve hevesebben kezdett verni.
– Ez nem lehet igaz- gondolta magában.
Nick volt az, nem láthatja meg, hogy annyi év elteltével is hatással van még rá.
Azon a szörnyű napon, amikor autóbalesetet szenvedtek a szülei, Nick volt az, aki értesítette a tragédiáról. Látta, ahogy egy fának csapódnak, de mire odaért addigra sajnos kigyulladt az autó, esélyük sem volt a túlélésre. Amy hisztérikusan Nicket hibáztatta, hogy miért nem segített rajtuk, de azóta a szakértői vizsgálat is megállapította, hogy egy motorhiba okozta a balesetet, ami miatt pillanatok alatt megtörtént a baj. Nick nem sokkal később elköltözött a városból, bár tudta, hogy nem segíthetett volna, mégis bántotta a lelkiismeret. De úgy érezte, hogy ideje visszamenni, és szembenéznie a múlttal.
– Szia Amy! – kezdte a férfi – Tudom, hogy váratlanul ért a jöttöm, de szeretnék veled beszélni. -Sajnálom, de most nem alkalmas, a kávézó tele van – és már ment is kiszolgálni a reggeli vendégsereget.
– Jó, akkor itt hagyom a telefonszámom, hívj fel nyugodtan, ha alkalmas lesz.
– Amy, -mondta neki Emma – te is tudod, hogy nem tehetett róla, megérdemli, hogy beszélj vele.
Amy tudta, hogy barátnőjének igaza van, de valójában szégyellte magát az akkori viselkedése miatt, csak még saját magának is nehezen vallotta be. Könnyebb volt valakit hibáztatni, mint elfogadni az elfogadhatatlant. Bár az eltelt idő ha nem is feledtette, de kezdett gyógyulni a sebe. És még valami visszatartotta a Nickkel való találkozótól. Az, hogy rendkívül vonzódott hozzá. A férfi magas, jóképű, 30-as évei közepén járó férfi volt, csak úgy áradt belőle a vonzerő.
– Jó majd meggondolom- válaszolta barátnőjének, mert tudta, hogy úgysem hagyná békén, amíg igent nem mond.
Amynek szerencsére aznapra sok tennivalója akadt, úgyhogy el is felejtette a történteket. Remélte, ha pár napig vár és nem hívja fel Nicket, akkor a férfi úgyis elmegy a városból. Épp a karácsonyi dekorációkkal foglalatoskodott, mikor ismerős hang szólalt meg a háta mögött.
– Vártam a hívásod- hallotta meg Nick hangját.- Most alkalmas?- kérdezte.
Mivel a kávézó most pont üres volt, lement a reggeli hajtás, a lánynak nem volt ürügye.
– Figyelj Nick- kezdte Amy, de a férfi közbeszólt.
– Amy, nem azért jöttem vissza, hogy ne zárjuk le ezt az ügyet.
– Jó, rendben-válaszolta Amy és helyet foglaltak egy asztalnál.
– Tudod, sokáig hibáztattam magam, hiába tudtam a vizsgálat eredményét, de úgy voltam vele, ha egy kicsit hamarabb érek oda talán mégis segíthettem volna.
– Nick- kezdte Amy- tudom, hogy nem a te hibád volt, és szörnyen viselkedtem veled, de dühös voltam és elkeseredett.
Amy tovább akarta folytatni, de kinyílt a kávézó ajtaja és bejött egy jól öltözött hölgy, Isabel volt az, Nick korábbi barátnője.
– Nick, hát te itt?! – és kérdezés nélkül leült a férfi mellé.
Amy mégsem örült annak, hogy megzavarták beszélgetésüket.
– Hoznál egy kapucsínót Amy?- rendelte Isabel és rögtön elfordult, figyelmét visszaterelve Nickre.
Széles mosollyal érdeklődött a férfi iránt, látszott rajta, hogy még mindig nem közömbös számára Nick. A férfi is feloldódott a társaságában és kedélyesen beszélgettek. Amy maga sem értette miért, de dühös volt Isabelre.
– Remek-gondolta magában Amy, amikor barátnője köszönt rá.
– Helló! Hát Nick még nem ment el?
– Amint látod-válaszolta keserűen a lány.
– És tudtatok beszélni?-kérdezte Emma.
– Hát ahogy elkezdtünk, nem sokkal később megérkezett Isabel, és azóta turbékolnak.
– Ááá, csak nem vagy féltékeny- nevetett barátnője.
– Ugyan már – csattant fel Amy és gyorsan elfordult, hogy Emma ne lássa meg, hogy fülig elpirult.
– Szóval, csak azért ugrottam be hozzád, hogy megkérdezzem, nincs-e kedved velünk karácsonyozni, tartunk egy kis bulit, meghívunk pár barátot és jól érezzük magunkat.
– Hát jó, legyen – egyezett bele Amy.
– Ez nagyszerű – válaszolta Emma és már ment is- szólok még pár embernek és ne feledd karácsony este 6-kor nálam!
Eljött az ünnep napja, Amynek rengeteg dolga akadt, sok volt a rendelése, alig győzte. Délután egy óráig meg sem állt, még enni sem volt ideje. Zárás után Emma hívta, hogy ne felejtse el a vacsorát, bár a lánynak nem sok kedve volt, de nem akarta megbántani barátnőjét. És igazat adott Emmának abban, hogy élnie kell tovább az életét. Világosbarna haját összefogta, kék szemét enyhén kiemelte, és egy kis pirosítót tett fel az arcára. Egy fekete kis koktélruhát vett fel, ami kihangsúlyozta csinos alakját, de az alkalomnak megfelelő volt. Nem sokkal 6 előtt érkezett, kedélyes baráti társaság várta már.
– Talán mégiscsak rám fér egy kis kikapcsolódás- gondolta magában. Vidáman köszöntötte a társaságot, és önfeledten beszélgetni kezdett ő is. Kis idő múlva szólt Emma, hogy a vacsora tálalva, asztalhoz ülhetnek. Már épp helyet foglaltak, mikor érkezett valaki még, Nick volt az. – Elnézést a késésért – szólt a házigazdának és egy üveg bort nyújtott át Emmának.
– Semmi baj-válaszolta kedvesen Emma- fáradj beljebb, pont most ültünk még le az asztalhoz, foglalj helyet
– Köszönöm-mondta a férfi és leült Amy mellé. A lánynak majd kiugrott a szíve, mikor leült mellé, de nem akarta, hogy a férfi ezt észrevegye.
– Még nem fejeztük be a beszélgetésünket- súgta a fülébe a férfi, mikor odaült hozzá. Amy érezte, hogy elvörösödik, ahogy a férfi odahajolt hozzá, a belőle áradó vonzerő szinte teljesen levette a lábáról. A vacsora kellemesen telt, a társaság jókedvűen állt fel az asztaltól egy kis frissítőért. Nick nem várt sokáig és Amyhez ment.
– Gyere, menjünk ki egy kicsit a levegőre- invitálta kedvesen a lányt. Mivel a körülöttük levők hallották a meghívást, Amy nem tehetett mást, minthogy elfogadta. Nem akart magyarázkodni feleslegesen.
-Mit szeretnél tőlem még Nick- kérdezte kissé ingerülten a lány – Már megbeszéltünk mindent.
-Én még nem mondtam el amit szerettem volna – mondta a férfi és gyengéden egy hajtincset simított ki a lány arcából. Ahogy hozzáért, Amy önkéntelenül összerezzent, amit Nick egy kaján mosollyal fogadott.
– Ez tetszik – szólt a férfi és egyre közelebb hajolt a lányhoz, mikor hirtelen megszólalt Nick telefonja.
– Pont a legrosszabbkor – bosszankodott a férfi-ne haragudj, de ezt most el kell intéznem.
– Semmi baj- válaszolta a lány kijózanodva.- Majdnem megcsókolt-gondolta Amy magában, – még szerencse, hogy a telefon közbeszólt. De valamiért mégis ürességet érzett.
– Nem maradhatok tovább – morfondírozott a lány. Gyorsan elbúcsúzott barátnőjétől és hazasietett.
– Így lesz a legjobb – nem akarta, hogy egy rövid kaland a nehezen visszajött lelki békéjét újból felborítsa. Nick úgyis elmegy innen, és megint egyedül fogom érezni magam. Ahogy így tűnődött magában, hirtelen kopogtattak az ajtaján. Nick volt az.
– Miért tűntél el?-kérdezte ingerülten a férfi.
– Bejöhetek?-mondta valamivel kedvesebben.
– Gyere –engedte be a lány.
– Még nem fejeztem be amit akartam – lépett közelebb Nick a lányhoz. – Tudod amióta itt hagytam a várost, erre a pillanatra várok. – húzta magához a lányt és szenvedélyesen megcsókolta.
– Nick, ezt nem lenne szabad…- próbált ellenkezni Amy, de a férfi újból megcsókolta és a lány további ellenállása is megszűnt. Hiszen amióta felbukkant ismét a férfi az életében erre vágyott ő is.
– Ó, gyönyörű kis Amym ez sokkal csodálatosabb, mint ahogy elképzeltem. Felkapta a lányt és bevitte a hálószobába. Amy még soha nem érezte ezt a kielégülést, amit a férfi okozott, mind testileg, mind lelkileg.
Másnap későn ébredt, de Nicket nem látta sehol.
– Hogy lehetettem ilyen hülye-gondolta magában keserűen – mit is gondoltam, hogy itt marad?! Kiment a konyhába ahol egy gőzölgő kávé várta és Nicktől egy rövid üzenet.
– A tegnap éjszaka felejthetetlen volt.
– Hát úgy látszik ez részedről ennyi is marad-mondta ki hangosan gondolatait szomorúan. Nem volt kedve otthon maradni, de karácsony lévén a kávézóját is zárva tartotta. A közeli kis erdőbe sétálok egyet, legalább kitisztul a fejem-gondolta.
Gyorsan felöltözött és elment. Sokáig barangolt az erdőben, késő délutánra ért csak haza. Nem sokkal később hangos kopogás hallatszott az ajtaján. Nick állt az ajtóban és szemmel láthatóan dühös volt.
– Hol voltál?- kérdezte tőle a férfi.
– Hogy én hol voltam? – kérdezett vissza a lány ingerülten- Te nem voltál itt mikor felébredtem.
– Dehát hagytam üzenetet -dadogta a férfi.
– Igen, hogy milyen volt az éjszaka- válaszolta a lány.
– Én azt gondoltam, hogy neked is jó volt-mondta a férfi.
– Igen – vágta rá a lány-de most mi lesz ezek után? Nekem ennyi nem elég, ha részedről ennyi volt, tudomásul veszem és most menj el – kérte a lány Nicket. A férfi felnevetett és átölelte Amyt.
– Ó, te kis buta! Szerinted nekem ennyi volt?! Tudod, hogy miért jöttem vissza a városba? Miattad. Annak idején mikor elmentem, nemcsak a lelkiismeret furdalás miatt volt, hanem miattad. Ahogy rám néztél, és láttam a szemedben a fájdalmat, egyszerűen nem bírtam elviselni, hogy ezt látod bennem a szomorúságot. Azt gondoltam, hogy jobb lesz neked, ha nem látsz, és inkább itt hagytam mindent. De valamivel nem számoltam, hogy nem tudlak elfelejteni. Már nem bírtam tovább, beletemetkeztem a munkámba, de éreztem, addig nem tudok nyugton lenni, míg még egyszer nem beszélhetek veled. A lány könnyes szemmel hallgatta a férfi beszámolóját.
– Nick én ezt nem is sejtettem -mondta.
– Amy, azért jöttem vissza, hogy el tudjuk felejteni a múltat, és kezdjünk egy új életet! Szeretlek drágám, te vagy az egyetlen nő számomra. Mit válaszolsz?
– Ó, Nick én is szeretlek- borult a lány sírva a férfi erős vállára. A férfi gyöngéden átölelte és megcsókolta a lányt. Amy tudta, hogy most kezdődik el az új, boldog élete.
