Van regény kéziratod? Esetleg egy kötetnyi novellád?
A Platinum Kiadó segít neked kiadni, és értékesíteni.
Gödröcskék
Nézem, ahogy itt fekszik mellettem. A hortyogása – nem elviselhetetlenül – megtölti a szoba csendjét. Megváltozott kicsit, idősebb lett, elkezdett kopaszodni, sőt néhol már felbukkant néhány ősz hajszál is. Viszont ettől csak még vonzóbb. Ugyanaz a néha gyerekes, kissé makacs, de ugyanakkor figyelmes, kedves, segítőkész, szerethető férfi, akire mindig is vágytam.
Húszas éveim közepén jártam, túl voltam már egy komolyabbnak mondható kapcsolaton, amit egy váratlan szerelem szakított meg. A férfi, aki iránt felgyúlt bennem a szerelem lángja, teljesen elvarázsolt, az a bizonyos rózsaszín köd átvette az irányítást felettem. Azt hittem megtaláltam az igazit. Mekkorát tévedtem! A férfi, mint kiderült, nem az volt, akinek gondoltam, keserű csalódás lett a vége. Egy időre elment a kedvem a férfiaktól, komolyabb kapcsolatról pedig hallani sem akartam.
A Karácsony előtti utolsó napokat tapostuk és én még mindig ajándékok után mászkáltam a város sétálóutcáján. Ötletem nem volt, kedvem meg még annyi se. Már éppen azon gondolkodtam, be kellene ülni egy kávézóba, hogy átfagyott testem felmelegedjen valamelyest, amikor megláttam őt. A sok siető, nyugtalan, az ünnepek előtti bevásárlási őrülettől frusztrált emberek tömegében, valaki, akiből áradt a jókedv és a pozitív energia. Nem volt az a kimondott szépfiú, de rossz pasinak sem mondtam volna, volt sármja, vonzotta a tekintetemet. Ő is észrevett a nagy barna szemeivel, rám mosolygott azzal az eszméletlen mosolyával, és a két gödröcskével az arcán. Megálltam egy pillanatra, de már nem láttam sehol. Eltűnt a szürke, téli embermasszában. Az egész jelenettől viszont jobb kedvem lett. Úgy döntöttem, nem kávézom, inkább befejezem a vásárlást. Azonban ahogy befordultam a sarkon beleütköztem valakibe. Ösztönösen elkaptuk egymást. Ránéztem az illetőre, már éppen a látásával kapcsolatos kérdésemet akartam feltenni neki, mikor megláttam, hogy az iménti fiú áll előttem.
– Ne haragudj, figyelmetlen voltam, remélem nem ütöttelek meg!– mondta kissé ijedten.
– Nem, én nem figyeltem – válaszoltam.
– Egyébként Kristóf vagyok. Mit szólnál, ha erre a nagy ijedségre, meghívnálak egy kávéra.
– Eszter – mondtam – benne vagyok, úgy is be akartam ülni valahova.
Kellemes pár órát töltöttünk együtt, de mikor a telefonszámcserére került a sor, elbizonytalanodtam. Nem szerettem volna, ha megint összetörik a szívem, túl közeli volt még az előző csalódás, nem akartam, hogy megint fájdalmat okozzanak nekem. Kétségtelen, hogy Kristóf szimpatikus volt, de megrendült a bizalmam a férfiakban. Rövid gondolkodás után végül is nem adtam meg a számom. Elmondtam neki a miértjét, amit elfogadott, bár szerintem nem értette. Láttam rajta a csalódottságot, de akkor, és ott, így döntöttem. Persze ezek után az első utam, a legjobb barátnőmhöz, Orsihoz vezetett. Elmondtam neki mi történt, aki azt mondta, hogy megért, de hülyeséget csinálok, nem kell rögtön beleszeretni valakibe. Ha ilyen egyszerű volna!
A Karácsony viszonylag fájdalommentesen lezajlott, kedvem ugyan nem volt hozzá, még fát sem vettem, de a szüleim mindent elkövettek, hogy jól érezzem magam. Nálunk gyakorlatilag a Szenteste és a huszonötödike, amikor lezajlik az ünnep, a Karácsony másnapja már csak levezetés szokott lenni. Orsival megbeszéltük, hogy csinálunk egy kis karácsonyi házibulit, a maradék ételek és italok elfogyasztásával egybekötve, ami még így is tetemes mennyiséget tett ki. Még két baráti pár jelezte érkezését, Orsi barátja Máté és én – egyedüli szingliként – alkottuk a mezőnyt. Úgy, döntöttem kicsípem magam, legyen ez egy jó nap, adjuk meg a módját. Eszünk, iszunk, beszélgetünk, társasozunk. Mindenki majdnem egyszerre érkezett, a szépen feldíszített nagy étkezőasztal köré, a Karácsonyfán égtek a színes fények, a körítésre nem lehetett panasz és egy idő után a hangulatra sem. Csengettek, Orsi nyitott ajtót, majd bevezette a vendéget.
– Engedjétek meg, hogy bemutassam az unokatestvérem, ha nem bánjátok velünk tart, legalább párosan leszünk – és azzal jelentőségteljesen rám nézett. Az ajtóban ugyanis Kristóf állt, mosolyogva nézett körbe, az arcán pedig ott voltak azok a bizonyos gödröcskék. Megdobbant a szívem, csak néztem, ő is engem, aztán Orsira néztem, aki diadalmas arccal mosolygott rám.
Kristóf bemutatkozott azoknak, akiket nem ismert, mikor hozzám ért a kezét nyújtotta, és gyorsan két puszi kíséretében bemutatkozott. Néztem a nagy barna szemeit, éreztem a parfümje illatát, ami több mint kellemes volt.
– Azt hiszem, mi már találkoztunk – mondta.
– Igen, valami rémlik – feleltem kicsit viccesen, hogy oldjam a feszültséget, ami bennem volt a legnagyobb.
Mellém ült, és az este folyamán gyakorlatilag a társaságom lett. Humoros volt, kedves és figyelmes, nagyon élveztem a közelségét, sikerült feloldódnom annyira, hogy flörtöltünk is egymással. Azonban Orsival még számolnom kellett. Egyszer, mikor egyedül ment a konyhába, utánamentem.
– Ugye, ez nem volt véletlen? – kérdeztem tőle.
– Nincsenek véletlenek – válaszolta.
– Hogy hoztátok ezt össze? – folytattam a faggatózást.
– Semmi, csak ő is elmesélte a találkozásotokat. Egyből összeállt a kép. Aztán jött a véletlenek játéka.
– Persze – mondtam. Megöleltük egymást, majd visszamentünk a többiekhez.
Éjfél után mindenki szedelőzködni kezdett. Vártam, hogy Kristóf felajánlja, hogy hazakísér és ő fel is ajánlotta. Negyedórás út várt ránk a decemberi éjszakában. Hideg volt, de egyikünk sem fázott. Megálltunk a ház előtt, de nem állt össze a fejemben, hogyan hozakodjak elő vele, hogy én bizony még folytatnám az estét. De Kristóf megoldotta helyettem a dilemmámat.
– El kéne indulnom haza, mert kezdek fázni – és színlelt reszketést erőltetett magára.
– Ha gondolod, feljöhetsz egy kicsit megmelegedni – mondtam.
Nem habozott, élt az ajánlatommal. A lakásban, mint jó házigazda, kínáltam ezzel-azzal, ő azonban megfogta a kezem, mélyen a szemembe nézett.
– Nem kérek semmit, csak téged!
– Igen? – kérdeztem.
Átkarolta a derekam, magához húzott és suttogó hangon annyit mondott.
– Igen.
Elöntött a vágy, hagytam, hogy még szorosabban átöleljen, és az ajkaink összeérjenek. Puhán, érzékien megcsókolt. Melegség öntött el, a régi érzések, amik egy férfi utáni vonzódásomat jelentették, a felszínre törtek. A puha csókok kezdtek egyre szenvedélyesebbé válni, a keze a derekamról egyre lejjebb csúszott. Bevitt a hálóba, közben nem hagyta abba a csókjait, gyengéden az ágyra tett, fölém hajolt és a számról lecsúszva a nyakamat kezdte el csókolgatni. Nem tudhatta, csak ösztönösen érzett rá, hogy ez az egyik gyenge pontom. Nem bírtam tovább, vettem egy nagy lendületet és fordultunk egyet, hogy én legyek felül. Felültem rá, elkezdtem kigombolni az ingét. Nem volt az a kigyúrt izompacsirta, de arányos, férfias teste volt. Az illata megváltozott, a parfümje mellet, most már éreztem a tesztoszteron illatát is. Kibontottam a hajam a lófarokból, szexin megráztam, majd lassan elkezdtem gombolni a blúzomat. Az utolsó gomb valahogy nem akarózott kigombolódni, Kristóf pedig a vágyaktól megrészegülve rántott egyet a blúzomon, a gomb pedig felperdült a levegőbe, majd engedelmeskedve a gravitációnak, aláhullt a szoba valamelyik zugába. Ezután felálltam és próbáltam minél dögösebben levenni a még rajtam maradt ruháimat. Miközben ezzel akrobatizáltam, elvesztettem az egyensúlyom és leestem az ágyról. Gyorsan felugrottam, nehogy elvesszen a pillanat varázsa, amiben már oly nagyon benne voltunk. Meglepetten, de mosolyogva nézte az attrakciómat. Mellé feküdtem, mindketten oldalra fordultunk, ismét csókolóztunk, az egyik kezével átölelte a nyakam, a másikkal végigsimította a testem, szorosan magához húzott. Hagytam, had vegye át felettem az irányítást. Az ágyéka egyre közelebb húzódott hozzám, éreztem azt a finom lassú mozgást, aminek hatására én is felvettem altesti hullámzásának játékát. Vágytam rá, hogy az övé legyek és ő is vágyott rám. Szeretkeztünk, többször is. Mikor már nem volt bennünk több erő, mellém bújt. Egy ideig így maradtunk és az izzadt tincseimet rendezgette az arcomon. Megsimogatott, majd megcsókolt. Nem szóltunk semmit egymáshoz. Kiskiflibe fordultunk, szorosan átölelt, majd kisvártatva már csak a hortyogását hallottam. Próbáltam átgondolni az egészet, de agyam nem engedelmeskedett, és hamarosan én is álomba szenderültem
Arra ébredtem, hogy a decemberi nap süti az arcomat. Hiába, sietős volt az este, még a redőnyöket sem sikerült lehúzni. A régen átélt kielégülés jóleső érzésével nyújtóztam egyet. Azonban kétségek gyötörtek. Szép és jó volt az este, de a tudat, hogyha még jobban belekeveredem, és megint összetörik a szívem, erősen megmaradt bennem. A történtek ellenére továbbra sem tudtam bízni a férfiakban. Még Kristófban sem, pedig ő tiszta lappal kezdett nálam. Igaz, mindegyik úgy kezdett. Legalábbis azt hittem. Megfordultam. Fenn volt, engem nézett, azokkal a nagy barna szemeivel. Rám mosolygott az utánozhatatlan mosolyával és a cuki gödröcskéivel, amik most is elvarázsoltak.
– Jó reggelt – mondta, pedig már jócskán benne jártunk a délelőttben.
– Jó reggelt – mondtam én is.
Fölém hajolt és megcsókolt.
– Most, hogyan tovább? – kérdezte.
– Innál egy kávét? – feleltem kérdésre kérdéssel. Nem szerettem volna, ha ott, az ágyban, meztelenül beszéljük meg ezt a dolgot.
Azzal kibújtam a takaró alól és kimentem, de végig ügyeltem arra, hogy csak hátulról lássa pucér testemet. Felöltöztem, megfőztem a kávét, majd már felöltözve visszamentem megkérdezni, hogy issza a kávéját. Még mindig az ágyban volt és mikor meglátott, láttam tekintetében a csodálkozást.
– Két cukorral és kevés tejjel kérem.
Kifelé a szobából, remélni mertem, hogy értette a célzást. Értette. Már ruhában állt mellettem, hátulról átölelt és megcsókolta az arcom. Megfordultam, megcsókoltuk egymást, majd a szemembe nézett.
– Nos?
– Üljünk le.
Leültünk az asztalhoz, kevergettem a kávémat, néztem a kanál keltette örvényeket, majd belekezdtem.
– Nézd Kristóf, te egy nagyon rendes férfi vagy, nem tagadom, kedvellek és vonzódom is hozzád. A tegnapi éjszaka is csodálatos volt. De meg kell értened, hogy félek belekezdeni bármilyen komolyabb kapcsolatba. Túl sok volt az utóbbi időben a keserűség, nagyot csalódtam a férfiakban. Nem akarom, hogy megint összetörjön a szívem. Én most nem akarok semmilyen viszonyt folytatni senkivel sem. Szerintem adjunk időt egymásnak.
– Ez nagyon időhúzós dumának hangzik – mondta.
– Igen, mindenképpen időre van szükségem, hogy eldöntsem, mit is akarok valójában. Bizonytalan vagyok, sebezhető, gyötörnek a kételyek, nem tudok sem érzelmileg, sem racionálisan jó döntést hozni. Kérlek, értsd ezt meg.
– Rendben – mondta halkan. – Azért hívhatlak?
– Nem, majd én, kereslek.
Persze nem így történt, néhány nap múlva hívott, beültünk egy kávéra, úriemberként viselkedett, nem próbálkozott semmivel, kedves volt, udvarias, és humoros. Még pár hétig eljátszottuk ezt, tudtam, hogy előbb-utóbb döntés elé fog állítani, de én még mindig nem tudtam mi a jó döntés, bár egyre jobban vonzódtam hozzá és pont ez az, amitől annyira féltem. Aztán ahogy lenni szokott, az élet eldöntötte helyettem.
Nézem, ahogy itt fekszik mellettem. A hortyogása, nem elviselhetetlenül, megtölti a szoba csendjét. Megváltozott kicsit, idősebb lett, elkezdett kopaszodni, sőt néhol már felbukkant néhány ősz hajszál is. Viszont ettől csak még vonzóbb. Nézem, és arra gondolok, hogy szeretkezni kéne. A reggeli szex nagyon jó, az egész nap szebb lesz tőle. Felébredt bennem a vágy, egyszerűen csak be kéne bújnom a takarója alá. De ezzel már elkéstem. Kívülről neszezést hallani. A kilincs lassan mozdul, az ajtó, még lassabban nyílik. Kisvártatva megjelennek a neszezők. Két kis buksi, vidám, kíváncsi tekintettel kukucskálnak az alig nyitott ajtó mögül. Észreveszik, hogy fenn vagyok és mosolyogva nézem őket. Pillanatok alatt elillan tétovaságuk és hangos csatakiáltásokkal megindulnak az ágy felé. A kis mezítlábak végigtrappolnak az ajtótól az ágyig terjedő távolságon, aztán már ugranak is közénk. Erre már az eddig hortyogó is felébred, hamarosan gyerek és felnőtt nevetéstől lesz hangos a hálószoba. Nézem őket, ahogy hárman birkóznak a párnák között. Mindhármuknak nagy barna szemük van, és mikor mosolyognak, kis gödröcskék tűnnek elő az arcukon.
