Van regény kéziratod? Esetleg egy kötetnyi novellád? A Platinum Kiadó segít neked kiadni, és értékesíteni.
Esés-kelés
A nagymamám lakása felé sétáltam, és próbáltam arra gondolni, hogy a nála töltött délután lesz a hetem fénypontja. Reméltem, hogy legalább abban a pár órában nem fogok a problémáimmal foglalkozni. A gondolataimba merülve szinte észre sem vettem, hogy megérkeztem a lépcsőházba, ahol érződött a kedvenceim, a húsleves és a rántott sajt illata. Az ajtó már nyitva állt, a mamám széles mosollyal az arcán várt.
– Úgy örülök, hogy megint meglátogatsz! Gyere beljebb, már biztosan nagyon éhes lehetsz.
A gondjaim valóban megszűntek egy pillanatra, jólesett, hogy ennyire várt rám. Ahogyan azonban unottan kanalaztam az ételt, egyből észrevette, hogy valami nincsen rendben.
– Gyönyörűm, hát alig ettél valamit. Mi a baj?
– Nagy baj nincsen, csak még nem sikerül úgy teljesítenem az új munkában, ahogyan kellene.
– Még csak két hete dolgozol ott. Időbe telik, mire betanul az ember.
– Tudom, csak olyan hülye hibákat követtem el. Ráadásul sorozatosan, mert hát te is tudod, milyen vagyok. Csinálok egy ostobaságot, ettől ideges leszek, és csak még több hibát vétek utána.
– Igen, jól ismerlek, tudom, milyen szigorú vagy saját magaddal. Hadd meséljek el egy kis tanmesét, hátha abból megérted, hogy türelmesebbnek kellene lenned önmagaddal.
– Tanmese? Ez egy ilyen keleti bölcsesség, amit a neten olvastál?
– Nem, én találtam ki. Amióta nyugdíjas vagyok, lehet túlságosan sok szabadidőm van.
Ezután belekezdett a történetbe, amely egy lányról szólt. Ez a lány békésen sétált az utcán, azonban egyszer csak megbotlott, és a földön találta magát. Többen is elsétáltak mellette szó nélkül. Szerencsére nem lett semmi baja, azonban nagy vihogásra lett figyelmes. Az utca túloldalán egy csoport iskolás lány figyelte az eseményeket, amikor befejezték a nevetgélést, továbbálltak. Megszégyenülten ment haza. Elhatározta, hogy jobban a lába elé fog nézni.
Egy nap úgy döntött, hogy végre felavatja a vadiúj csizmáját. Alig várta a reggeli indulást, még a korán kelés sem tűnt olyan rémesnek. Amikor kilépett az utcára, akkor büszkén, bár kissé ingatagon lépdelt a szép új csizmákban. Az örömöt sajnos beárnyékolta, hogy a jobb lába hirtelen kibicsaklott, és a következő pillanatban már megint a földön találta magát. Inkább már nem is nézett körül, és az is érdekelte, hogy a lábbeli megúszta-e az esetet karcolás nélkül.
Valakinek a kezét érezte magán, és azt, hogy finoman felsegítik. Ránézett a megmentőjére, aki egy édesanyja korabeli nő lehetett, és boldogan megköszönte neki a figyelmességet. Válaszul azonban kapott egy okítást arról, hogy legközelebb olyan cipőt vegyen fel, amelyben biztosan tud járni. Még közel volt a lakásához, ezért inkább visszament, és dühösen a szekrény aljába vágta a szép csizmákat. Elhatározta, hogy mostantól csak sportcipőben fog járni.
Teltek-múltak a napok, az utcában felújítások kezdődtek. A reggeli sietségben elfelejtette, hogy ki kell kerülnie az újonnan keletkezett gödröt, így az egyik lába nem érintette a talajt. Természetesen megint jól elvágódott, és aggódva nézett körül. Szerencsére senkit sem látott, így aznapra megúszta a megaláztatást. Elhatározta, hogy ezek után már a lakásból sem fog kilépni.
Amikor hazatért délután, a lépcsőházban találkozott az alsó szomszédjával, aki a hogyléte felől érdeklődött, mert látta, hogy reggel elesett. Egyből elszégyellte magát, de azért elmesélte a szomszédnak, hogy mi is történt. Várta a gúnyolódást és az okoskodást, de ehelyett a szomszéd elmesélte neki, hogy ő is hasonlóan járt tegnap reggel. Végül jóízűen nevettek egyet a szerencsétlenségeken, a lány pedig megkönnyebbülten tért haza, és elhatározta, hogy másnap új esélyt ad a csizmáknak.
– Jópofa történet, de nem teljesen értem, hogy hogyan kapcsolódik az én munkahelyi gondjaimhoz.
– Ó igen, a nagy tanulság és a csattanó valóban lemaradt a végéről. Az esés csak egy metafora a hibázásra. Bármit teszel, nem tudod elkerülni, hogy hibákat kövess el. A körülötted lévő emberek pedig különbözően reagálnak ilyenkor. Van, aki közömbös, van, aki kigúnyol, és van, aki gátlástalanul az arcodba vágja, hogy mit kellett volna másképpen csinálnod. Vannak azonban olyanok is, akik törődnek veled, elfogadnak, és megmutatják neked, hogy ők maguk sem tökéletesek. A hibázásnak tehát jó oldala is van, megmutatja, hogy kikre számíthatsz igazán. Remélem, jobb kedvre derítettelek!
– Mindenképpen, és ígérd meg, hogy a sok szabadidődben írsz nekem egy regényt!
