Előzetes

0 (0)

Előzetes

A nők többsége egyenesen rajong az uniformist viselő férfiakért. Azt hihetik a legtöbben, hogy ez fordítva is igaz: az egyenruhások imádják a nőket, úgy amblokk, kritika és válogatás nélkül, mert egyébként is ki vannak éhezve a nőre, mint látványra, a nőre, mint társasági élményre, vagy mint alternatívára és persze a nőre, mint szexuális csemegére. A katonák, nők utáni sóvárgását békeidőben és a civilizált jólétben még véletlenül sem tartják veszélyesnek. Végtelenül ártatlan és szimpatikus dolognak vélik.
Érdekes, hogy az amerikai filmek mennyire vonzóvá tudják tenni a katonás világot. Brian közlegény fontosságú kiskatonák jönnek-mennek különböző háborúkba, és halnak a haza védelmében. Az örök Top Gun és Tom Cruise beleégett az emlékezetbe a bepisilésig izgalmas mosolyú repülősökkel. Később a Forrest Gump csalt könnyeket a szemünkbe, címszereplője korlátolt agyával, de hatalmas szívével.
De minden sikermozi hátterében ott működnek a jóképű, ősz halántékú amerikai tisztek a haditengerészettől, a szárazföldieken át a légierőig, és ez nem a ranglétra, vagy egyfajta rangsor. Mindenütt hódítanak tökéletesen szabott egyenruhájukban, fehér ingben és fehérített mosollyal. Látjuk őket a közel-keleti fegyveres konfliktusokban szolgálatot teljesítők között, a legmodernebb felszereléssel, izgalmas sivatagi vihart idéző terepruhában.
Nálunk is vannak ilyen jóvágású, egyenruhás férfiak. Készenléti rendőrség? Komoly-kék ruházat, fehér felirattal. Megvan? Tisztjeik bíborszínű sapkában és ugyanilyen színű karszalaggal rendszerint kisebb feltűnést keltenek a metrón. Sisakot csak bevetésen, felbőszült tömeg ellen viselnek.
Esetleg, ha az utcán is nyitva van a szemünk, ott vannak a fiatal rendőrjárőrök, csinos nyári szerelésben, az ingjük ujja dagadó muszklikon feszül – ezek is gyúrnak vazzeg!
Azután létezik a zárt intézményi őrség, a rendészek társasága. Régen, katonai jellegű egyenruhában dolgoztak. Manapság lazábbra vették, de változatlanul tekintélyt és fegyelmet kell, hogy közvetítsenek.
Büntetés végrehajtásban dolgozók? A „BV” rövidítés hűen közvetíti a valóságot,– Börtönben Veled –, hiszen életük nagy részét az őrök is börtönben töltik, és néha már sorstársakká válnak az elítéltekkel. Őket azért kevésbé mutogatják a nyilvános fórumokon. Inkább csak akkor irányul rájuk a figyelem, ha nagy a munkaerőhiány. A smasszerek munkája nem olyan szimpatikus, és nagy szerepe van ebben Steven Kingnek. Egyébként, ők is nagyon jól tudnak kinézni díszegyenruhában. Közülük a kutyások talán több megbecsülést élveznek, de csak akkor, ha hűek maradnak önmagukhoz és a kutyák szellemét is tiszteletben tartják.
Mostanában sűrűn toborozzák a fiatalokat a BV-be és hivatásos katonai szolgálatra is. Ott vannak a hirdetések képein azok a jól szabott egyenruhák, amelyek beindítják a fantáziát. Legyél te is határvadász! Csatlakozz a jászberényi tüzérekhez! Kell hozzá egy jó nagy adag mundérhoz való vonzódás. Néhányan bíznak a gyors előrelépésben, mert igencsak szeretnek másokat sűrűn, szigorú szemöldök összevonással kérdőre vonni.
Régebben, főleg Budán találkozhattunk elit iskolásokkal az elegáns egyenruhájukban, amelynek uralkodó színe szintén a sötétkék volt. Őket nézve némi irigységet és izgalmat éreztünk, hiszen nekik is egy kevéssé ismert, idegen nyelvű világuk volt Budapesten belül.
Még nem kaptak említést ebben a sorban a javító intézeti növendékek, akikről a civil lakosság, főleg vidéken, inkább nem vesz tudomást. Idegességet vagy közönyt érez az átlagpolgár, ha összefut velük, és igyekszik sietve átmenni az utca túlsó oldalára. Talán emlékszik még valaki az érintett településeken, ahogy a javítós fiúk a szívük felett pajzsot formázó egyen bilétával, egyforma kék ruházatukban, csoportosan sétáltak az utcán. Mára nekik megszűnt a megkülönböztető viselet.
Aztán a börtönök puzzle mintás formaruháit is mindenki ismeri. Lehet, hogy csak a Whisky-s, Ambrus Attila népszerűsége miatt nem vált a közfelfogásban utálat tárgyává. Hiszen abban az ingben is dagadnak az izmok, sőt, az uniforma nagy bal zseb alatt akár érző szív is doboghat. De a társadalom nem bocsát meg mindenkinek, akit elítélnek, az bűnös a közösség szerint, jóval bűnösebb, mint az a bűnös, akit nem ítélnek el. A börtönviseltet leírja a többség, nem kíváncsi az egykori gyerek mentségeire sem, akinek szíjat hasítottak a hátából. A stigma örökre megmarad, nem csak priuszként, hanem benne reked a zsigerekben: én nem vagyok a társadalom hasznos tagja, ne jöjjetek, ne segítsetek, fel ne emeljetek, még véletlenül se szeressetek és emiatt már én sem szeretek, de ha ti megteszitek, jaj nektek.
Sok-sok egyenruhás fiú dolgozik a rácsokon kívül. Az erőt, a harcot, a veszély vállalását képviselik. Életek és értékek védelmét várják tőlük. Rendkívüli helyzetek megoldása a feladatuk, de terheli őket a sok rutineljárás és a rengeteg adminisztráció is. Az életüket kockáztatják a fizetésükért, de cserébe övék lehet a dicsőség földön, vízen és levegőben. Ők mennek koccanásos balesethez, és a szökött állami gondozott gyerekeket is ők fuvarozzák vissza a kijelölt lakóhelyükre. Kihívják őket késsel hadonászó bekattant egyének megfékezésére, és családírtók művei utáni tetthelyen is nekik kell részt a helyszínt biztosítani. A megelőzés érdekében nem sokat tehetnek. Néha megbénítja őket az illetékességi területhatár és a magyar törvényi nagykapu előttük csapódik be, miközben a bűnös már a kiskapun távozott angolosan.
Aztán, ha szervezett bűnözésről van szó, és rajtaütés kell, netán fegyveres ellenállás is várható, akkor a TEK rúgja be az ajtót, jelezve, hogy meghozta az igazságszolgáltatás előzetes csomagját, a tettenérést követő előállítást. Szép termetű fiúk, felszerelésük izgalmas, módszerük halálos,…na jó, egyedileg kidolgozott stratégiát igénylő, de sok benne a jól bevált gyakorlati fogás. Ha elkapnak és ellenállsz, a földre tepernek. Ha elkapnak, és nem állsz ellen, de fennáll a veszélye annak, hogy megszöksz vagy valamilyen fegyvernek látszó tárgy lehet nálad, akkor csak szépen lefektetnek. Szeretnek alaposan, módszeresen motozni is és a kezeidet nagyon szakszerűen tudják hátrabilincselni. Jobban jár tehát, aki megadja magát nekik. Talán zsoldosként kapták első leckéiket, lehet, hogy éppen Afganisztánban. Nem biztos, hogy teljesen kigyógyultak már a poszttraumás stressz tüneteiből. Ez a munka árthat a családi életüknek, de már nem tudnának, mondjuk egy fehérnemű szaküzletben dolgozni, mert egy ártatlan mozdulatból, egy elejtett szóból, a beszűrődő fényből vagy elszórt illatanyagból származó emlékbetörés és az általa kiváltott villanás beláthatatlan következményei miatt, több gyanútlan boxeralsó vásárló távozna rémült gyorsasággal abból az üzletből, ami nem tenne jót a forgalomnak.
Számos hírhedt vagy diszkréten a háttérben maradó magánhadsereg közvetít zsoldosokat háborús területekre. Ezek a fiatalok a nagy pénzért, vagy az élményért kockára teszik az életüket. Nagyon veszélyes a szolgálat, amit túl kell élni, és időbe telik feldolgozni is sokszor, de aztán meg túl sok a lekötetlen, céltalanul fennmaradó szabadidő, amit nem olvasással, internetes játékkal, vagy testépítéssel ütnek el. Vannak közöttük jó néhányan, akiknek ez már nem elég inger. Nekik ennél sokkal több kell: valami komplex, valami bonyolult, valami tiltott. Olyan játék, amiben azért nem könnyű lebukni, valami, ami termeli az adrenalint és ez nem a kötés-horgolás. Ilyen lehet például a feketemágia, mert hiszen aki a földi poklok helyszíneit járja nap, mint nap, annak hová vezethet a következő lépcső? Csakis lefelé. A sötét oldal tudása a cél, és a hatalomszerzés ezzel a tudással.
Ők nem a felszabadítók, ők nem megmentők, a fejükben meg sem fordul a demokrácia gondolata. Nem idealisták, nem szentimentálisak, nincs bennük jóindulat, nincs bennük irgalom. Egyetlen dolgot akarnak, uralni a másik ember lelkét, elvenni az energiáját, a kreativitását. A sötétség zsoldosai ők. Kiképzést kapnak abból, hogy hogyan kell ártalmatlanná tenni vagy elpusztítani egy emberi testet, és elmélyült tudást szereznek arról, hogy hogyan kell uralmuk alá hajtani egy lelket. Mindent megtalálnak a sötét oldalról a megfelelő internetes oldalakon és fórumokon. Nem biztos, hogy belépésként fekete kakast kell feláldozniuk, csak egész egyszerűen, aki keres, az talál. Pont azt találja, amit keres és pont akkor, amikor szükséges.
Áldozataik főleg nők, akik szükségszerűen kreatívak, jóindulatúak, sokszor empaták, legtöbbször tiszta lelkek, akiknek kapcsolatuk van a forrással, mert a fekete mágusoknak nincs ilyen. Az több okból is lehetetlen. Mivel nem kapcsolódnak magasabb énjükhöz sem, nem tudják, vagy nem hiszik el, hogy a sötétség zsoldját csak egy ideig élvezhetik, azután fizetniük kell kamatos kamattal.
Hogy mi a közös tulajdonságuk? Nem érzik át a másik ember fájdalmát, nem hatják meg a szenvedéseik. Lehet, hogy veleszületetten érzéketlen pszichopaták, vagy gyerekkori traumában vesztették el érzéseiket és szociopatává váltak, de nem csatlakoznak a fényhez, és gondjuk van a szeretettel is. Mindemellett ez nem látszik rajtuk, mert lehetnek szemtelenül jóképűek, ártatlanul szép vonásokkal rendelkezők, külsejükben földre szállt arkangyalok, sportos, szép testű Adonisok, akik megdobogtatják a női szíveket és később össze is törik azokat. Szépséges gonosz szörnyek ők, akik a nagy nyilvánosság előtt sosem vetik le álcájukat. Kizárólag abban az esetben mutatják meg rémisztő arcukat, mikor nincsen rá tanú. Csak annak hull le az álarc, aki vele él, aki már megszerette a szépséges külső mellé képzelt Grál-lovagot. Akkor kerül napvilágra az igazság, mikor már ezer szál köt hozzá, hogy ez a lovag, nem a gyengék és a nők oltalmazója, hanem kizárólag az önös érdekek érvényesítője.
Csak az ismeri fel őket hamar, aki a lelkével is lát.
A zárt intézeti élet kevésbé izgalmasnak tűnik. Néha nyomasztóan ingerszegény lehet elítéltnek és őrzőnek egyaránt. Bár az őröknek néha fogalmuk sincs, hogy mi zajlik a falak közt. Mire odaér az a lassú és kiszámítható ellenőrzés vagy őrjárat, már rend és fegyelem van újra, és síri csend honol a cellákban és hálótermekben. Csak a másik egyforma ruhás csoport, a fogvatartottak és a zárt intézeti növendékek tudják mi történt valójában, amiről az őrség nincs tájékoztatva, de ha sejti, felfelé akkor sem publikus, mert aki jelent, annak netán baja esik teljesen váratlanul és egészen véletlenül. Ha leszáll az éj, már zokogni sem tanácsos. Akkor sem, ha valaki iszonyú fájdalomtól szenved. Attól a fájdalomtól, amiről nem szokás beszélni, ami szégyenletes, amit fiúk okoznak fiúknak, erős, szép, egészséges testű fiúk, akiknek a lelke sérült, akik legtöbbször áldozatból lesznek elkövetővé, és akik tettükkel újratermelik az áldozatból lett elkövetőket.
A zokogás, amelytől egyébként megtisztul a lélek és a fejlődés útjára indul elfogadva azt a látszólagos gyengeséget, magához ölelve a szenvedő ember magasztos, istenhez fohászkodó lelkét, integrálva a nagy egészhez a jelen tapasztalatot teljességében megélő személyiségét. Nem ajánlott meglógni az élmény elől, bármilyen brutális is az. Bár pillanatnyilag menekülést ígérhet a nem jelenlét, de a sors később úgyis behajtja a váltót. Nem különülhetünk el tőle, nem vághatjuk el kapcsolatunkat a történéssel, mert ha ezt tesszük ő majd külön életre kel, mint Frankenstein szörnye, akit mi nem akarattal hoztunk létre.
Azt senki se kívánja megtapasztalni, hogy milyen az, ha ő időnként nem ő, hanem a traumája. Néha a bántalmazott gyermekké válik és retteg, néha ő a bántalmazó és bántalmaz, máskor megmutatkozik, milyennek kellene lennie normális esetben, ha képes lenne megoldani ezt a problémát, de akkor a lelkiismeretét terheli az előzmények iszonyatos súlya. De mielőtt beleőrülhetne ebbe, megint jönnek a Berserker harcosok a fejekben, izmokban és transzállapotban ütnek-vágnak, törnek-zúznak, kaszabolnak. Nincs megállás, amíg nincs tudatosulás.
A villanás PTSD-ben vagy a lefagyás és az átváltás Borderline zavar esetén, mind a nem megélt, elsikkasztott érzelem és a tudatalattiba tuszkolt élmény rendszeres visszatérését jelzi. Az élményt el kell fogadni – ha mégoly brutális legyen is –, vagy újfent megélni. Nem újra elszenvedni, hiszen az már megvolt, hanem lelki jelenléttel átélni, a súlyosságnak megfelelő tompítatlan fájdalommal átérezni, azután megsiratni, meggyászolni és azt az eltaszított, ezért leszakadt személyiségrészt magunkhoz ölelni. Azért, mert nélküle nem vagyunk teljesek. Tudja ezt a mindenható Isten és a mindentudó lelkünk. Nélküle akár szörnyetegnek érezhetjük magunkat, pedig az egész hatásmechanizmus, amit a külvilág a súlyos traumákon átesett ember borzalmas viselkedéseként él meg, nem más, mint egy felhívás keringőre, egy újabb kísérlet az egyesülésre, és mint egy öngyógyító folyamat lehetősége, a lelki, személyiségbeli teljességet célozza meg.
A nők imádják az egyenruhát viselő férfiakat, de ez az imádat vak, elfogult, kiábrándítóan felszínes, hiszen a rajongónak halvány fogalma sincs, mi van az uniformis alatt. Persze, van az a szép, férfiasan domború mellkas, de nem erről a mélységről van szó. Kérdés, hogy merészel-e bárki mélyebbre menni? Szeretjük-e azt is, ami ott legbelül lakozik? Ami titok, ami tabu, ami jól el van rejtve. Szerethető-e csupán a külső váz, ez a jól karbantartott, gondosan ápolt, csinosan járó felszín, amikor a mélyben fortyog az elemésztő pokol? Vajon szerethető-e még akkor is hamiskás mosolyú hetyke álarc, amikor kiderül, hogy emberi roncsot, egy szörnyeteget takar?
Szeretet? A szeretet nevében már elkövették a legnagyobb bűnöket, ezt mindenki tudja. Álruhás démonok járnak orvosok, papok, vallási vezetők, nevelők, ápolók, anyák és apák, nevelt gyermekek bőrébe bújva és naphosszat Isten ellen dolgozva alattomosan. Valaki a bántalmazás démonát adja örökül gyermekének, a gyermeken keresztül megkapja majd az unoka is, hacsak nem kerül felszínre az egész. Minden, ami mélyen el van temetve a tudatalattiba, onnan mérgez tovább, hacsak nem jön valami, amiért, vagy valaki, akinek a szeretetéért hajlandóak vagyunk tudatosítani, leleplezni, feltárni majd felszámolni ezt az illegálisan elrejtett, titkos bányát, megmentve ezzel az utódainkat is.
Valami ősrobbanás kell, hogy megszűnhessen ez a lélektemető, ahová száműztük nem kívánatos lélekdarabjainkat. Mindezt azért, hogy a felszínen látszólag minden rendben legyen, hogy emelt fővel és egyenes derékkal járhassunk az utcán és elhitessük, hogy pusztán anyagi és világi sikereink miatt irigylésre méltóak vagyunk. De a bánya működik tovább és akkor jön majd felszínre belőle egy szörnyű és sötét dolog, amikor a legkevésbé sem számítunk rá. A szörnyű-sötét a felszínen átveszi a hatalmat felettünk, és ilyenkor arra támad, akit éppen ott és akkor megtalál ez az az állapot.
Valakik szerint a szeretet gyógyít. A jó szeretet, az igen, rengeteg fájdalommal, de gyógyíthat. Az, ami nem a szép testnek szól, a dagadó muszkliknak, a fess egyenruhának. De a feltétel nélküli szeretet hatásosságának is van egy feltétele, hogy gyógyulni kell a szeretetsebekből. Foglalkozni kell a lelki élettel is. Górcső alá kell venni az elfeledett múltat, mert az elme igen, de a lélek nem felejt.
Divatos tetoválásokkal vagy nélküle, kövéren, soványan az ember, ugyanaz az ember, aki mint a hold, néha teli, néha utolsó negyed. Vajon szereted-e minden fázisát? Szeretet, ami nem a sok pénznek szól, még csak nem is azoknak az élményeknek, amit nyújtani tud a másik, és pláne nem annak, amit megtesz értünk, vagy nem tesz, történetesen elvesz, vagy nem vesz, engem vagy tőlem. Nem annak hogy gyereket csinál vagy szül megrendelésre, vagy vállalja, ha nem is akarta. Nem a hasznos értelemnek szól, nem a szakmai sikereinek vagy a hírnevének.
Lehet, hogy az életformájától égnek áll a hajad, vagy taszítanak a szexuális szokásai. Te mégis a szívedbe zárod. Mindegy, hogy menzás volt, vagy jelenleg a Mensa tagja, te csillogó szemmel nézed minden mozdulatát. Egyformán imádod, ahogy eszik, és ahogy tudásával brillíroz. Rajongásod nem a származásának, a vallásának, a politikai irányultságának, a világnézetének, a kultúrájának és kulturáltsága mértékének szól. Lehet ortodox vagy neolox, vagy tiszta fajú árja, fajmagyar vagy korcs magyar, jó vagy nem jó gádzsó, lehet akár Kunta Kinte harcos legidősebb szépunokája, és örülhetsz, ha nem egy ráncosra aszalódott maszáj öregasszony, de ő sincs kizárva. Te szereted.
Teljesen mindegy, kutyabőrt őriznek a konyhakredencben a bögrék között, vagy kutyaszar hegyeken átvágva találkozhatsz vele, ha meglátod, elolvadsz. Tehetős ember, vagy tehetetlen, annyira hogy kizárólag adóssága van, te boldog vagy, hogy ő létezik. Nem számít a családja helyi státusza, lehet akár egy csavargó is, nem mérvadó az sem, hogy korban hozzád illik, vagy az öreganyja lehetnél.
Az egészségi állapota is mellékes. Lehet, hogy hiányzik egy lába, de te csak a két szép szemét látod. Lehetnek mentális zavarai, és fogalmad sincs képes-e szeretni. Te akkor is szereted. Személyiségzavarosként minden második mondata hazugság, és csak véletlenül találod őt néha a saját személyisége helyén. Te akkor kilépsz a komfortzónádból, emeled az ingerküszöbödet és valóságos kriptográfussá válsz, hogy megfejtsd az igazságot vele kapcsolatban, hogy segíthess rajta.
Lehet, hogy bűnt követett el, vagy egyenesen bűnöző, de te akár az ördög ügyvédje is leszel, csakhogy saját maga és mások előtt felmentést nyerjen.
Szereted úgy, hogy semmit sem kaptál és semmit nem remélhetsz, úgy, hogy nem volt egy őszinte szava, egy gyengéd érintése, sosem ölelt és sosem felelt mikor szükséged lett volna rá, sosem tudhattad mi az igazság, százezer kételyed volt és ő csak fenntartani akarta azokat, sosem feloldani. Az is egy talány számodra, hogy a némasága csenddel verés, vagy – mivel egy életen át hazudott mindenkinek – most az igazság kimondásától megdagad a nyelve, mint annak, aki bekapott egy darazsat, ezért inkább nem beszél.
Szereted akkor is, ha tudod, hogy minden tette ellened irányult, minden észérv ellene szól, mindenki ellene beszél, az elemek összeesküdtek ellenetek, a démonok új életre kelve harcolnak bennetek, és Isten is háttérben marad a lélek harcában önmaga sötét oldala ellen, mert tudja, hogy ezt a harcot nektek kell megvívni ahhoz, hogy fejlődjetek. Csak az angyalok kaptak engedélyt segíteni, nehogy véletlenül megöljétek egymást, és hogy ellensúlyozzák a démoni erőket. De még ők sem adhatnak tanácsot abban, hogy szeresd, vagy ne szeresd.
Ő azt állítja, nem érez semmit, felmerül benned, hogy így van-e értelme, tehát szereted, pedig nincs értelme. Az egész világ azt üvölti az arcodba, hogy ő nem a tiéd. Ő pedig nem rest megmutatni ezerszer, hogy másért van oda, és te kezelésre szorulsz. De a szíved azt súgja, hogy ez nem igaz.
A világmindenség ordít ellene, és te mégis szereted. Na, ez a feltétel nélküli szeretet.
Nem kell aggódnod. Sosem vész kárba egyetlen másodperc sem, amit ebben a szeretetben éltél meg. Nem látszik majd azonnal a hatása, mint ahogy a rózsának is időbe telik, mire szárat, levelet növeszt, aztán kibontja bimbaját, hogy az majd balzsamos illatot árasztva virágozzon. Ez a szeretet mindenkit emel, téged főleg. Ha csak ennyi volt, már megérte. Gazdagabb lettél egy csodálatos érzéssel. Hogy sok fájdalom is jutott mellé? Attól is több lettél.
Soha ne mondd a fiadnak, hogy ne sírjon, és soha ne érvénytelenítsd az érzéseit. Érezni nem csak női privilégium, vagy asszonyi gyengeség. Érezni szabad, érezni szükséges, érezni muszáj, érezni életbevágó. Ne csak lásd, ne csak halld, ne csak markold, ne csak élvezd a világot! Érezd a világot!
Aki érzi a világot, megmenti a világot.