Mára végzett az öléssel hazafelé vette útját. Valami megmagyarázhatatlan erő mégis a temető felé vonzotta. Odaérve valami megcsapta az orrát, a vér semmihez sem fogható illatát érezte, de ez most más volt. A sírok között egy gyönyörű lányt pillanatot meg, törékeny alakján fekete ruhát viselt.
Egy fiú halála szembenézésre és cselekvésre készteti a vele legszorosabb kapcsolatban állókat. Ott feküdt az ágyban, de a lényege már hiányzott. Bemásztam mellé és öleltem, míg az anyjának fel nem tűnt az egész… – megköszörülte a torkát – Maga nem felelős a haláláért. Ha igen, akkor mind azok vagyunk.
A térdelő nem mozdul, ezért aki velem szemben áll, egy hirtelen mozdulattal ott terem a másik mellett, kiveszi a kezéből azt a valamit, ami leginkább egy késre hasonlít, majd a feje fölé emeli, és a fölrepesztő durranást követően, egy kecses hátraszaltóval elterül a kemény padlón. Újratöltöm a puskát, és most a másik felé araszolok.
