Mára végzett az öléssel hazafelé vette útját. Valami megmagyarázhatatlan erő mégis a temető felé vonzotta. Odaérve valami megcsapta az orrát, a vér semmihez sem fogható illatát érezte, de ez most más volt. A sírok között egy gyönyörű lányt pillanatot meg, törékeny alakján fekete ruhát viselt.
– Nos, újra találkozunk oly sok év után – lépett a nő elé tétován, majd mélyen a szemébe nézett. Tisztes maradt közöttük a távolság. Mia hirtelen felállt, és viszonozta a pillantást. Rabul ejtették azok a lángoló szemek! A szíve a torkában kalapált, a tenyere izzadni kezdett, így hát sebesen a háta mögé rejtette finom kezeit.
