Ez az elbeszélés egy pályázatra készült, „Egymásra lépni tilos!” címmel. Nem ért el helyezést, de mégis olyan őszinte gondolatokat és érdekes kis történeteket tartalmaz, hogy úgy döntöttem, nem adom az asztalfióknak. Ez most rólam is szól, az én utam egy részét meséli el. Kétféle múlt, amelyek mégis közös szálon futottak. Hogy miért? Csak annyit mondhatok: jó olvasást kívánok!