A nagymama és unokája egy padon ülve beszélget. A mama az ősz szépségéről beszél az unokájának, de ez a gyerekét nem érdekli. Fontosabb neki a születendő aki ott van az anyukája hasában, akit ő már meg is símogatott. Valyon, hogy került oda?
Az élet sokszor megkavarja a szálakat és már a biztos sem annyira biztos. Vajon talpra lehet állni, ha azt veszítjük el, akit mindennél jobban szeretünk? Hozhat enyhülést bármi vagy bárki? Az összetört szívet is meg lehet gyógyítani, ha van elég hit.
Liza rossz helyen, rossz időben és rossz hajszínnel. Valaki szólhatott a buszsofőrnek, hogy valami nincs rendben, mert a következő megállónál kijött a fülkéjéből megnézni, hogy mi is a fennforgás. – Srácok! Most komolyan? Egy törékeny lányba álltok bele, mert lila a haja? Na, kislány! Szálljon le!
Néha nem is sejtenénk, hogy a gonosz honnan, s milyen formában leselkedik ránk. Ebben a történetben egy aranyos, visszahúzódó diáklány a főszereplő, ám mielőtt belevágnánk, fel kell tennünk a kérdést: Biztosan jól működik az emberítélő képességünk, s mindenki az, aminek látszik?
Megrohamozták álmosan a fürdőszobát, utána jött az öltözködés művészete, vidáman kacarásztak egymáson. Még nem sejtettek semmit. Sorra kerültek a zoknik. A gyönyörű kislány keresni kezdte a bal lábas zokniját. Mellette fekvő kispajtását megkérdezte: –Matild, nem láttad a balos zoknimat?
Egy fiú halála szembenézésre és cselekvésre készteti a vele legszorosabb kapcsolatban állókat. Ott feküdt az ágyban, de a lényege már hiányzott. Bemásztam mellé és öleltem, míg az anyjának fel nem tűnt az egész… – megköszörülte a torkát – Maga nem felelős a haláláért. Ha igen, akkor mind azok vagyunk.
Az Isten! Mi az Isten? Nem tudom van-e, vagy csak mese, de megteremtettem a sajátomat. Egy szomorú történeten keresztül mutatom be néktek. Ne haragudjatok érte…
