Amikor egy parányi élőlény elénk kerül és szinte mesél az életéről. Valami ilyesmi történt amiről ez a rövid történet szól. Napsütötte fénylő szárnyai éppen csak megszáradtak, alighogy kirajzott, feltűnt neki valaki. Elmesélte milyen szépséges párt talált magának, hogyan szőtték szerelmüket, mennyit kacagtak.
Amikor ismét a képre esik a pillantásom, szinte kővé dermedek. Az az alak a képen, egy fekete kabátot, vagy palástot viselő alak, most már határozottan mozog. Persze nem mozog, csak épp a helyét változtatja. Most határozottan úgy tűnik, mintha a bejárati ajtó felé haladna, amitől már csak néhány méter választja el őt.
