Van regény kéziratod? Esetleg egy kötetnyi novellád? A Platinum Kiadó segít neked kiadni, és értékesíteni.
Az éjszaka románca
Ott állsz az emlékeim csarnokában, és nézlek, ahogy állsz kifejezéstelen arccal. Aztán eszembe jut, ahogy egyszer, egy átmulatott egész nap után hazakísértelek, és Te felhívtál, most már késő, itt alhatsz nálam, van hely. Emlékszem, egy budai koleszban volt, hamar lefeküdtünk, egyikünk sem gondolt arra, hogy.. Kicsit még beszélgettünk, aztán elaludtál. Próbáltam én is, aztán egyszer csak elkezdtem bambulni az arcodat. Néztem ahogy az ezüsthideg holdfény megmutatja Isten arcát, hirtelen rádöbbentem, mennyire jó, mennyire tökéletes ez a pillanat, és akár lesz ebből valami, akár nem, ez a pillanat megmarad, és szeretni fogom.. Néztem, ahogy a szürke selyem-dombok felett a takaró óvatosan elterül, az arcodon az árnyjátékok játszva kergetőznek az apró fénnyel..
Úgy kezdődött, hogy mondtam Neked előző nap a pubban, menjünk el moziba. Te határozott igent mondtál. Már előtte is jóban voltunk, de nekem nem tetszettél igazándiból. Átnéztem rajtad, mert nem vagy az a klasszikus csinos lány, persze tudtam, hogy nem azért szereti az ember a másikat igazándiból. Őszinte vagy, mint én, bármiről is beszélgessünk, mindig van közös témánk. Gyakran maradtam Veled zárásig örömmel, hogy beszélgessünk, de mindig a pult mögött voltál munkaidőben, és én vendég voltam, mégha más is, mint egy idegen. Láttam rajtad, hogy zárkózott vagy, de csak legbelül, ahol a legszentebb helye van a szívednek, barátkozni könnyebben barátkozol. Akik ismernek, szeretnek, mert nem lehet nem szeretni. Hosszú hajad sosem engeded ki, mindig copfban van, szoknyát sosem vennél fel, csak nadrág, barna szemeid nem rejthetik el a szomorúságot, ami rajtad uralkodik, mikor egyedül vagy. Legbelül nagyon nem hiszel a csodában, és már olyan régóta nem volt párod, hogy félsz, és inkább elutasítod, ha valaki közeledik feléd, nehogy kudarc érjen. Törékeny, és sebezhető, vidám is egyben, szomorú jégvirág, téli szivárvány Izlandon.
Elmentünk moziba egy olyan filmre, amire magamtól nem mennék be, de Te ezt akartad, hát Istenem, aranyos lány, a barátom, nézzük meg, mi baj lehet. Aztán elmentünk egy göröghöz, ettél egy görögsalit mert azt nagyon szereted, persze beszélgettünk. Aztán be a munkahelyedre, a törzsvendégek meg csak néztek, hogy nini, az egyik törzsvendég meg az egyik pultos.. Már ment is a poénkodás, de nem maradtunk sokáig, mert a szabadidődben nem akartál a munkahelyeden lenni. Ha jól emlékszem, lementünk a Deákra az éjjelnappali kocsmába, ahol olyan fafej az öreg pultos, aztán reggelig elpiázgattunk, te martini, én sör, és csak dumáltunk. Nem úgy néztem Rád, mint pultos, pláne nem az ismerős közegben, hanem, mint egy lány, teljesen úgy, az önnön valójában. Néztem, ahogy a hajaddal babrálsz, a szomorkás szemeidet, az egyszerűségedet. Néztem Rád úgy, ahogy még sosem volt alkalmam, illetve szerencsém. És nem érdekelt, hogy holnap meló, reggel hatkor mentünk át a Blahára a törökhöz reggelizni, ott még egy-két kávé, aztán haza Budára, a koleszba.
Ott a buszról le, be az aulába, ott a kávéautomata. Megittunk egy-két kávét, időhúzás gyanánt, majd mondtam, hogy én haza. A többi ismert. Néztelek az ágyban fekve, a bőrödet, a szempilláidat, minden egyes apró momentumát annak a csodának, könnyeztem a szépségedet, öleltem a pillanatot, és bár később nem lett semmi közöttünk, ami jobb is, akkor az éjszaka románca a mienk volt..
