Zenészek kalandjai egy lagziban. Tapintatosan, mint egy hullaszállító, sziréna nélkül, mintha tudná hova jött, a még mindig mit sem sejtő vendégsereg tudta nélkül gördül be a kapun és beáll a Feuer mellé. Két vidám fickó ugrik elő piros mellényben és egy utolsó napsugár áttör az alkonyi felhőkön.
Egy zenész sajátos vallomása a Margit-hídról pesti hídfőjéről. A Híd és a Város ezen a ponton mágikus üzemmódba kapcsol. Ezt a szakaszt a következő Hídig nem lehet megúszni. Mindenkin átsuhan egy megmagyarázhatatlan sejtés és eufória. Nem akárhol vagyunk. De a pillanatnyi zavart nagy megkönnyebbülésre feloldja, és egyben érthetővé teszi a fő attrakció.
Egy színházi zenész nyelvi és gasztronómiai kalandjai egy walesi utazás során. Tönköly alatt megsüllyedt a padló, egy másodpercig megkövülten állt, aztán a közönség érdeklődő tekintetének kereszttüzében rogyadozva odament a pult végéhez és elvett egy villát. Hirtelen átvillant rajta, hogy a show kedvéért most meg kéne hajolnia, talán meg is tapsolnák.
