Bizonyos képek után kutattam a neten, de a kereső valamiért Koncz Zsuzsa fotográfiáit is megmutatta nekem a találatok között. Az énekesnő arcmásáról eszembe jutott a 90-es évekből egy régi történet, amelynek felidézésekor még ma is beleáll a sajgás bizonyos testrészembe, amelyik nagyon más, mint az arcom.
Sokszor onnan jön a segítség, ahonnan nem is számítunk rá. Ha hiszel magadban, ha hiszel abban, hogy nem véletlenül születtél erre a világra, mert küldetésed van itt, és fontos vagy más emberek számára is, akkor nekem már igazán nincs mit kérnem tőled. Akkor te már hozzáteszed a tervhez a magadét.
A törökországi földrengés áldozatainak emlékére íródott. Ő csak azt az egy romot látta, csak azt az egyet, és lélekszakadva rohant vissza. Porozva, dübbenve hullottak mellé a téglák a járdára, záporozott a törmelék, ijesztően hangosan szakadtak szét a betonacélok, de ő csak azt az egy romot látta, amelyik néhány pillanattal korábban még az otthonát, a mindenséget jelentette, és rohant, a tüdejét majd’ kiköpve.
