Van regény kéziratod? Esetleg egy kötetnyi novellád? A Platinum Kiadó segít neked kiadni, és értékesíteni.
Átlátok rajta
Méregetjük egymást a diákhadaktól zsongó folyosón ácsorogva. Én az egyik végén, míg ő a másik végén, a tartóoszlophoz húzódva áll bele a farkasszem-bajnoksággá avanzsálódott összetekintésbe. Egy gátlásos, félénk kislány, kinek eddigi legbűnösebb gondolata legfeljebb egy felfokozottságban eleresztett “p*csába” lehetett, amiért egy ponttal lecsúszott a jelesről. Az ártatlanság megtestesülése, a jóság sosem kialudó fáklyája, legalábbis minden körülötte élő ezt gondolja róla. Én viszont nem, egyszerűen átlátok rajta.
Pattanjunk be a képzeletbeli DeLoreanbe, s utazzunk vissza néhány esztendőt az időben. December eleje volt, de nem a megszokott, didergető hideg jellemezte az időjárást, sokkal inkább az enyheség uralkodott. Ám amennyire nem várna az ember semmi szokatlan, vagy horrorisztikus eseményt egy szürke, téli napon, annyira volt sokkoló, ami történt. Még mindig tisztán emlékszem minden egyes részletre, hiszen az egész környéket bejárták a tragédiával kapcsolatos hírek. Aznap este otthon tartózkodott az egész családja, s várakozással tekintettek az ünnepekre. Ő maga csupán a nyolcadik életévét taposta ekkor. Hirtelen kigyulladt a biztosítószekrény, s őt kivéve az egész család bentégett a házban. Legalábbis, ez a rendőrség álláspontja, ami azonban az egész esetet felettébb gyanússá teszi az az, hogy a kislányt a helyszínre kiérkező tűzoltók a kertben ücsörögve találták, mintha direkt hagyta volna el az épületet, mintha pontosan tudta volna, hogy hamarosan lángokba borul otthonuk. Mennyire életszerű, hogy késő este egy nyolcéves kislány kiszalad a házból csak azért, hogy a sötétben üldögéljen céltalanul? Nem túl életszerű, ugye? Az pedig pláne nem, hogy a biztosítószekrényben egy, a rendőrségi jelentés szerint “a kislányhoz köthető tárgyra” bukkantak. Ezen tárgyról viszont semminemű részletet nem tártak a nyilvánosság elé azóta sem.
Ezt követően került a mostani gyámjaihoz. Eleinte kiscsirkék, illetve macskák kezdtek eltűnni az utcájukból, de később kisebb testű kutyáknak is nyomuk veszett. De a legvérfagyasztóbb az egészben nem az volt, hogy eltűntek, hanem az, ahogyan előkerültek. Egytől-egyig megfosztották a fogaiktól azokat a szerencsétlen jószágokat. Az egyik alkalommal kiszúrtam, hogy az iskolaudvaron lézeng, ám ő nem vett észre engem. Miután gondosan meggyőződött arról, hogy egy lélek sincs körülötte, már-már perverz félmosoly vetült arcára, s előkapott egy régies fadobozt. Jó szemem van, így nagyjából meg tudtam lesni, hogy mit ügyködik. Különböző méretű fogakat pillantottam meg, majd amit ezután tett, az valami borzasztó volt. Egyenként a szájába helyezte a feltehetőleg az eltűnt állatoktól származó fogakat kéjes nyáladzás kíséretében, majd miután jól megforgatta, visszaköpte azokat a poros ládikóba.
Ha bárkinél már most elszakadt volna a cérna, annak inkább azt javaslom, hogy ne kövesse figyelemmel a történet folytatását. Ugyanis, múlthéten valami olyat tett, amely cselekedet még az eddigi, egyébként szintén súlyos tetteit is überelte. Lehozták a helyi hírportálok, hogy az egyik városbéli diáklányt elrabolták, majd egy redroomos közvetítés keretein belül megcsonkították. Habár nem a mi sulinkba járt, még a mi iskolánkat is meglátogatta egy pszichológus ez ügyben és prevenciós tanácsokat adott nekünk, diákoknak. Nem mintha amúgy bármit is tehetnénk egy ilyen helyzetben. Aki nem tudná, a redroomos közvetítések fő elemét maguk a nézők perverziói képzik, kvázi, a nézők fizetnek azért, hogy az elrablók csonkításokat, kínzásokat végezzenek egy bizonyos összegért. Itt is ez történt, egy magát csak kiabrandult_lany-nak nevező felhasználó, tetemes összegeket fordított arra, hogy láthassa annak a szegény, ártatlan gyermeknek a kíntusáját, majd halálát. Egymás után tolta be a nagyobbnál nagyobb utalásokat, mindennemű emberi érzelemtől mentesen, hogy elrugaszkodott, ördögi vágyait egy ártatlan kislányon élhesse ki. Ő fizetett, az elrablók pedig fejet hajtva végrehajtották a csonkítást a busás összegtől vezérelve. Ezen beteg személy különös ismertetőjele volt, hogy a profilja hemzsegett a Bibliai idézetektől. A redroomos közvetítés alatt készült fényképeken, melyek egyébként még a mai napig nyilvánosan elérhetők a rendőrségi jelentésben, kivehető, hogy melyek ezek a citációk. Ugyan az egész rettentően megrázott, tegnap délutánra már-már kezdtem elfelejteni az esetet. Ám ekkor kénytelen voltam ellátogatni az iskola könyvtárába, hiszen egy történelmi projektmunkához kutattam források után. Számos egyéb könyv mellett a kezembe került az iskolai Biblia is, amelyben arra lettem figyelmes, hogy bizonyos idézetek ki vannak emelve filccel. Levert a víz, mikor rádöbbentem, hogy azok az idézetek bizony pontosan megegyeztek a csonkításért fizető felhasználó oldalán található idézetekkel. Felzaklatott állapotban odarohantam a könyvtár recepciós részlegéhez, majd remegő hangon megkérdeztem, hogy ki az, aki kikölcsönözte a Bibliát előttem. Ki sem találnád, hogy ez bizony Ő volt.
Merengéseim után visszavergődöm a jelenbe, midőn hirtelen megindult felém a folyosón. Elhaladt mellettem. Osztálytársai keblükre ölelik, mikor megpillantják. De én átlátok rajta.
