A roham – Állati Frakciók 2
A roham – Állati Frakciók 2
– A kutya izmai megfeszülnek, közben a szél belekap loboncos bundájába. Elszánt, és tudja, hogy indulnia kell. Nem habozhat. Minden, ami történik, a pillanat töredéke alatt megy végbe. Jobb mellső mancsát előre nyújtja, testtartása nyílegyenessé válik, szemével a célját pásztázza. Cselekedni fog, mert cselekednie kell. Ahogy megindul, hatalmas porfelhőt kavarva maga körül, a kirobbanó látvány lélegzetelállító. Egy harcos. Egy négylábú szamuráj. Nem is. Inkább nindzsa. Egy fekete árny, amely…
– Te mégis mi a búbánatról hablatyolsz Szutyok? – kérdezte Bandita, egy elég furcsa fintorral az arcán.
– Egy harcos, aki mindent feláldoz a küzdelem oltárán – folytatta Szutyok, tudomást sem véve a kandúrról. – Egy gigászi ellenség közeledik, ami nem ismer félelmet. Vau! Vau! Vau!
Szutyok megindult, ahogy meglátta a kerítés előtt, az úttesten elhaladó autót. Vad csaholással, szinte kirobbanva vetette rá magát a helyzetre. Fel, s alá rohanva a kerítés innenső oldalán, eltökélten vívta szélmalomharcát. Megfeszített, bár igen egyoldalú csata volt ez, amely másodpercekkel később már véget is ért. A puli diadalittasan, kidülledt mellkassal ügetett vissza a teraszhoz.
– Én ezt még most sem értem. Ennek mégis mi a franc értelme volt? – tette fel az újabb kérdést Bandita.
– Te ezt nem is értheted, mert macska vagy. Ezt csak egy őrző értheti – jelentette ki fennhangon a puli.
– Mi a fészkes fene az az őrző?
– Mi vagyunk az őrzők – válaszolt egy hang a háttérből.
Rambo büszkén, kidülledt mellkassal ügetett el mellette, mint valami középkori lovag.
– Ti? Ezt magyarázzátok el nekem, hogy… De hé! Honnan jön ez a gregorián zene? Neked komolyan van valami szektás bevonuló zenéd?
– Igen. Ha jól emlékszem tizenkettő.
– Na mindegy – csóválta a fejét a kandúr. – Tisztában vagyok vele, hogy veletek valami nagyon nem oké, de ezen már túljutottam. De mi ez az őrző baromság?
– Ez nem baromság Bandita. Ez a nagy Nyaff akarata – vágta oda egyből Szutyok.
– A legenda szerint, valamikor csak a káosz létezett. Az embereink pedig ki voltak téve ennek a káosznak. A vad autók, járókelők, biciklisek, postások és gázóra leolvasók bármikor az udvarra léphettek. De Nyaff megsajnálta az embereket, és elküldött minket hozzájuk, hogy megóvjuk őket a veszélyektől. Tüm, tüm, tüm, tüüüüm.
– Ezt miért csináltad? -kérdezte Bandita.
– Mit miért csináltam? – kérdezett vissza Rambo.
– A tümmögést. Azt miért csináltad?
– A hatás kedvéért. Show elem.
– Hú baszki! Tudom, hogy meg fogom bánni, de rákérdezek.
Bandita nagy levegőt vett, és közelebb ment Rambohoz.
– Szóval, minden kutya őrző?
– Nem. Csak mi – vágta rá egyből Rambo.
– De a környék kutyáinak is vannak emberei – jelentette ki összezavarodottságában Bandita.
– Az lehet, de ők eretnekek.
– Miért? – kérdezett vissza a kandúr, mert már végképp elvesztette a fonalat.
– Mert ők a világunkon kívül vannak, és nem a mi embereinket szolgálják. Ergo eretnekek, és rohadjanak meg ott, ahol vannak – mondta Rambo, teljes komolysággal az arcán.
– Mindenki veszélyes és őrült, aki másképp látja a dolgokat, mint mi – lépett be a beszélgetésbe Szutyok is.
– De arra nem gondoltok, hogy ti helyezitek magatokat kívül a világon? Nem ti különültök el inkább mindenkitől? – kérdezte Bandita.
– Ezt nem értem – értetlenkedett Rambo.
– Mi frankók vagyunk, ők nem – mondta Szutyok.
– De nagyon remélem, te nem akarsz politikailag és vallásilag is megbízhatatlanná válni a szemünkben?!
– Ti ösztönösen és rögeszmésen vagytok hülyék, vagy valami fiatalkori trauma váltotta ki belőletek a valóság teljes tagadását? – kérdezte a kutyákat Bandita.
– He? – adta meg egy magvas kérdéssel a választ Szutyok.
De, ahogy ezen válasz elhagyta loboncos száját, egy újabb autó haladt el a ház előtt, és a két kutya újabb rohamot indított, melyet hangos ugatás kísért. Bandita jobbnak látta, ha inkább véget vet ennek az értelmetlen diskurzusnak. Elnyúlt a földön, karmaival megkaparászta a földet, és azon kezdett gondolkodni, hogy elkezd pszichológiával foglalkozni. A „kutyák észjárása és vallási nézetei” című disszertációval biztos bezsebelne jó pár díjat. Bár meddő vállalkozás lenne, mivel sosem érne a kutatása végére. Ahogy ezeken töprengett, elnyomta az álom.
