A látszat

A kiérkező orvos már csak a halál beálltát tudta megállapítani, ami előző este fél 10 és negyed 11-kor következhetett be. Kemecsei urat a felesége találta meg reggel dolgozószobájában. Férje mellett egy jócskán elfogyasztott whisky-s üveg állt, illetve egy levél altató, melyből szintén hiányzott. Azonnal értesítette a mentőket, akik a körülményekre való tekintettel hivatalból intézkedtek.
A nyomozó első benyomásra úgy vélte, hogy egy végzetes baleset vagy öngyilkosság történhetett. Kemecsei úr jómódú ember hírében állt, vagyonát főként építési vállalkozásából szerezte.
– Részvétem asszonyom! – kezdte a formaságokkal a nyomozó. – Elmondaná nekem, hogy Ön szerint lehetett oka a férjének az öngyilkosságra?
– Köszönöm – szipogta Kemecseiné. – Nem tudok róla, köztünk minden rendben volt, most akartunk egy új vállalkozást indítani. Tudja az előző házasságából volt egy fia, vele is most kezdett rendeződni a viszonya. Semmi ok nem jut az eszembe, hogy miért akart volna öngyilkos lenni..- csuklott el a hangja.
– Azt hiszem végeztünk – szólt a helyszínelő kollégáknak a nyomozó.
Egy hét múlva váratlan telefonhívást kapott az özvegy.
– Üdvözlöm hölgyem! Fekete nyomozó vagyok, be tudna fáradni a kapitányságra? A férje halála körül új dolgok merültek fel.
Fél óra múlva Kemecseiné már a nyomozó előtt ült.
– A boncolás kimutatta,– vágott a közepébe – hogy a férje nem véletlen baleset és nem is öngyilkosság áldozata lett.
– Úgy érti, hogy meggyilkolták? – sápadt el az özvegy.
– Minden bizonnyal, mégpedig nem altató túladagolás, hanem légzési leállás, tehát fulladás okozta. Így szeretném megkérdezni, hogy aznap este ki járt önöknél?
-Tudja akkor este egy kis összejövetelt rendeztünk az új projektet ünnepeltük, ott volt Péter, a férjem üzlettársa a feleségével Zsuzsával, az ügyvédünk, dr. Fenyvesi Márk, a férjem fia Zoltán, a barátnőjével és a férjem bátyja Konrád.
– Megadná a teljes nevüket és elérhetőségeiket?
– Úgy gondolja, hogy közülük tette valaki?
– Ezt szeretném kideríteni.
A nyomozó elsőként Pétert hallgatta ki, aki elmondta, hogy az este jó hangulatban telt.
– Bementem hozzá a dolgozószobájába, ez kb. fél tíz körül lehetett, még kedélyesen beszélgettünk. Tudja nekem is megártott egy kicsit az alkohol, úgyhogy Zsuzsával nem sokkal később hazamentünk.
– Beszélhetnék a feleségével is?
– Nem tudok újat mondani, csak annyit, hogy én nem kedveltem, elég arrogáns volt.
– De Zsuzsa! – szólt rá a férje.
– Ez az igazság, te is tudod! – vágott vissza az asszony. – Abban az emberben nem volt semmi jóindulat! Már rég neked kellene irányítanod a céget, de ő csak kihasznált téged!
Fekete nyomozó ezután Kemecsei Zoltánt, az elhunyt fiát kereste fel.
– El tudná nekem mondani, hogy mi történt aznap este az összejövetelen?
– Tudja, egész kellemesen telt, amíg apám a nagybátyámmal össze nem kapott. Kölcsön akart kérni az apámtól, de ő nem adott neki.
– Mire kellett volna neki a pénz?
– Ha jól tudom a közös birtokuk miatt volt szüksége a pénzre. Valami új beruházást akart Konrád bácsi, de apám nem egyezett bele. Kiabáltak egymással, utána dühösen elviharzott a nagybátyám. Apám ezután bement a dolgozószobájába, röviddel ezután mi is távoztunk.
Dr. Fenyvesi ügyvéd a nyomozó kérdésére elmondta, hogy Kemecsei megbízta egy új végrendelet készítésével, illetve a fiát akarta megbízni a cége vezetésével. Ez még az összejövetel előtt történt, még bosszankodott is Kemecsei úr, hogy a felesége már megint összekeverte a papírjait.
– Kemecsei úr elmondaná, hogy milyen viszonyban voltak az öccsével?
– Tudja, elég változó volt a viszonyunk, ő jól értett az üzlethez, viszont én meg a gazdasághoz. Ha nem értett egyet egy új dologgal, akkor hajthatatlan volt. Mindig az ő érdeke számított. Aznap este is összekaptunk, de később visszamentem, hogy beszéljük meg. Ahogy benyitottam a dolgozószobájába, láttam, hogy kiütötte magát és a kanapén kidőlve alszik, még a feje a párnába fúródott, mint gyerekkorunkban. Be is húztam az ajtót, hogy akkor majd másnap tiszta fejjel átbeszéljük a dolgokat.
– Hány órakor ment vissza?
– Úgy kb.10 után negyed 11 között lehetett.
Már csak az özvegyet akarta kihallgatni a nyomozó.
– Hát ha jól emlékszem – kezdte Kemecseiné- a veszekedés után a férjem bement a dolgozószobájába, utána már csak reggel találtam rá. Megfájdult a fejem, kimentem a konyhába, vettem be egy fájdalomcsillapítót ez kb. 10 előtt lehetett. Utána hallottam, hogy Konrád megjött és beszélnek.
– Köszönöm asszonyom. Még elintézek pár dolgot, majd jelentkezem, ha tudok valamit.
Esteledett amikor csöngettek.
– Letartóztatom a férje meggyilkolásáért.
– Mégis mire alapozza ezt?! – kérdezte a nő felháborodottan.
– Mikor mindenki elment, akkor bement a férjéhez és adott neki whiskybe tett altatót, az pillanatokon belül hatott, és utána könnyen megfojtotta a párnával amin találtunk nyálat, ahogy valószínűleg levegőért kapkodott. Az altatón pedig csak az ön ujjlenyomatát találtuk meg.
– És mi lett volna az indítékom? – kérdezte fölényesen az özvegy.
– Aznap Kemecsei úr iratai között megtalálta az ügyvédjüknek írt megbízást az új végrendeletről, melyben a fiát teszi meg kizárólagos örökösének. A régi végrendelet szerint ön lett volna az egyedüli örökös. Ezt pedig nem hagyhatta, mert megszokta azt a fényűzést, amelyet a férje mellett élvezett.