A félreértett csokor

A félreértett csokor

Gabriella és Anna már gyerekkoruk óta elválaszthatatlan barátnők voltak, inkább úgy tekintettek egymásra mintha testvérek lennének.
Nem is volt kérdés, hogy közös vállalkozásba kezdenek a vidéki kisvárosban. Egy cuki virág és ajándéküzlet tulajdonosai voltak. Szerették az emberek a kis üzletet, mert figyelmesek és segítőkészek voltak mindenkivel.
Február lévén már csak egy hét volt a Valentin napig, de már most rengeteg rendelést vettek fel. A hétvégén úgy gondolták, hogy kicsit kieresztik a gőzt a helyi bárban. Gabriella és Anna egy frissítő koktél mellett beszélgettek, amikor megérkezett Anna barátja, Ádám. Gabi örült barátnője boldogságának, tudta, hogy Ádám jóravaló, megbízható férfi és nem mellékesen már gimis kora óta odavolt Annáért.
– Nem haragszol meg Gabi, ha most hazamegyünk Ádámmal? Elég fáradt vagyok – kérdezte kedvesen Anna.
– Dehogy, menjetek nyugodtan, még megiszom a koktélomat utána megyek én is. Egy tízperces séta nem fog megártani – válaszolta mosolyogva.
– Akkor hétfő reggel tali – búcsúzott tőle barátnője.
Gabi átült a pulthoz és rendelt még egy kapucsínót.
A következő pillanatban azonban valaki hirtelen meglökte és az egész kapucsínó ráömlött a blúzára.
-Ne haragudjon – szólt egy kellemes hang- természetesen meghívom egy másik kapucsínóra.
Gabi már majdnem ráförmedt, hogy nincs semmi szükség rá, de akkor meglátta a kellemes hang tulajdonosát. Egy csibészes mosolyú, jóképű idegen volt, pont Gabi zsánere.
– Nem történt semmi- kezdte kissé enyhülve- igazán nem kell rendelnie egy újabb kapucsínót.
– De ragaszkodom hozzá – mosolygott most már a férfi is- Róbert vagyok- mutatkozott be.
– Gabriella, de csak hívjon Gabinak azt jobban szeretem.
A kapucsínó helyett inkább egy koktélt rendelt a férfi, utána még egyet. Gabi érezte, hogy egyre felszabadultabb lesz Róbert társaságában. A férfi nagyon szórakoztató volt és kedves. Úgy elrepült az idő, hogy a pultos szólt nekik, hogy közeleg a záróra.
Róbert hazakísérte a lányt és egy forró csókkal búcsúzott tőle. Gabival madarat lehetett volna fogatni, úgy érezte, hogy lesz folytatása a dolognak.
Alig várta a hétfőt, hogy beszámoljon a barátnőjének az estéről.
Anna figyelmesen hallgatta barátnője kalandját és remélte, hogy igaza lesz Gabinak a férfivel kapcsolatban. Nem akarta, hogy újabb csalódás érje a lányt, így is kevés volt az önbizalma, pedig szőkésbarna haja, szép zöld szeme és csinos alakja sok férfi figyelmét felkeltette.
– Azzal váltunk el, hogy amint intézi az ügyeit, és keresni fog- fejezte be Gabi a beszámolóját.
-Biztos így lesz – biztatta Anna.
A hétfő eseménytelenül telt, a kedd is, de volt annyi munkájuk, hogy nem is tűnt fel, hogy eltelt ez a két nap. Szerdán már Gabi kissé szomorkás hangulatban volt, mert még mindig nem jelentkezett a férfi.
– Holnap reggel akkor nem gond, ha egyedül nyitsz Anna? – kérdezte barátnőjét. – Tudod, lenne egy kis elintézni valóm.
– Intézd csak nyugodtan, majd jössz – nyugtatta meg Gabit.
Anna épp rendezgette a virágokat, amikor bejött egy jóképű férfi.
– Jó napot egy csokor vörös rózsát szeretnék kérni!
-Máris adom- válaszolta Anna. A férfi udvariasan megköszönte, de mintha keresett volna még valamit a szemével.
-Adhatok esetleg még valamit?- kérdezte Anna.
-Nem, köszönöm viszontlátásra – válaszolta zavartan, azzal kilépett az ajtón.
Ahogy távolodott a férfi alakja, akkor tűnt fel Gabi is, aki rögtön felismerte Róbertet. Feldúltan nyitott be az üzletbe és kérdezte barátnőjét, hogy mit akart a férfi itt.
-Hát egy csokor vörös rózsát kért – dadogta zavartan. – De mi ütött beléd?
-Ő volt Róbert. Nem elég, hogy nem keres, hanem még pofátlanul innen vesz rózsát a nőjének – mondta dühösen Gabi.
-Ó, szegénykém sajnálom- ölelte meg barátnőjét Anna.
Ettől tartott, hogy Gabit nagyon megviseli az újbóli csalódás. Ismerte már jól, tudta, hogy nagyon hamar kötődni kezd valakihez.
– Mi a fenéért hittem neki?! Sosem tanulok a hibáimból- emésztette magát tovább.
– Hátha van valami magyarázat rá – próbálta vigasztalni Anna. Bár még maga számára sem volt meggyőző.
– Itt tudnál maradni? Az egyik beszállítónk szólt, hogy késni fog. Meg tudnád várni?- kérdezte aggódva Anna.
– Persze, nem gond. Legalább lefoglalom magam.
Miután a szállító elment, Gabi bezárta az üzletet és elindult hazafelé. Hirtelen ismerős alak bukkant fel a háza előtt, de nem volt egyedül. Egy kislány volt vele.
Ez nem lehet igaz, még van egy lánya is – forrongott magában a lány.
De nem volt mit tenni nem tudta kikerülni őket.
– Jó estét Gabi! – üdvözölte a férfi.
– Ha nem lenne itt a kislányod most olyat mondanék, hogy magam is megbánnám- sziszegte a fogai közt a lány.
Róbert elmosolyodott és folytatta.
– Csütörtök reggel bementem hozzád, de nem voltál az üzletben. Beszélni szerettem volna veled egy-két dologról.
– Azt látom – vágott közbe a lány – ugyanis pár lényeges dolgot elfelejtettél közölni, hogy van egy lányod és nős vagy – dühöngött Gabi.
– Ez csak részben igaz, tényleg van egy kislányom Elza, de nem vagyok már nős. Ugyanis a feleségem két éve meghalt, azóta csak Elza van. Amikor megláttalak, olyat éreztem, amiről azt hittem, hogy sosem fogok még egyszer. De féltem, ha rád zúdítom, hogy van egy lányom, akkor úgyse fogsz szóba állni velem. De szeretném tiszta lappal kezdeni és kérlek adj egy esélyt, hogy együtt legyünk- adta át a vörös rózsacsokrot neki.
Gabi szeméből patakokban folyt a könny, ahogy a férfit hallgatta és tudta, hogy ő is erre vágyik, hogy együtt legyenek.
Csak beleegyezően bólintott, ekkor Róbert oda lépett hozzá és gyengéden megcsókolta. Gabi tudta, hogy hosszú és boldog élet vár rá Róbert mellett.