A boszorkány csókja

Ködös, párás idő borult a kivégzés napjára. Boszorkányégetésre kerül ma sor, Zannia-t, a falu mellett lévő erdőben lakó asszonyt vádolták az inkvizítorok a boszorkányság bűnével. Zannia szépsége páratlan volt, már ez önmagában elég ok volt a falubeli asszonyoknak, hogy féltékenyek legyenek rá, de egyikőjük látta, hogy a férje elment az erdőbe fáért, de a nőhöz ment, akitől megrészegülve jött ki, és aznap olyanokat tett, mint aki elvesztette a józan eszét. A jószágokat kiengedte az utcára, alig tudta behajtani őket, és őt is megverte, amiért nem volt időben kész a vacsora. Másnap semmire sem emlékezett az ura, bizonyossá vált, hogy a boszorkány varázsolta el. Természetesen a helyi fogadóban lévő idő – amit kocsmázással töltött az ura – az nem számított. Egyre gyakrabban fordultak elő ilyen „esetek“ más asszonyokkal is, így a helyi inkvizítor fellépett eme gonosz asszonyság ellen.
– Látjátok, még az időt is befolyásolni tudja, hogy ne égessék el! – kiabálta a hangadó nő, amire több egyetértő hümmögés és bekiabálás volt a válasz.
Szegény Zannia hiába könyörgött az életéért, a falubeliek vért akartak. Egyetlen kívánsága volt még, hogy hadd csókolja meg azt az asszonyt, aki ide juttatta. Megdöbbent moraj futott át a tömegen, de az elítélt utolsó kívánságát minden esetben teljesíteni kellett. Így Grenda vonakodva bár, de odament a boszorkányhoz, aki megcsókolta.
– Köszönöm, hogy megtetted ezt értem – súgta a fülébe.
Napjainkban..
– Nem hiszem el, hogy még egy gyilkosság – dühöngött Smith nyomozó. – Újabb áldozat, akinek a testén egy égésszerű folt van. Látszólag semmi nem köti őket össze, nem ismerhették egymást, lehet csak véletlen? – kérdezte az orvosszakértőt.
– Talán még két esetben elfogadható lenne, de ez már a negyedik áldozat, akinek a testén van, és a módszer is hasonló. Mind a négy nőt puszta kézzel ölték meg. Az első áldozatot megfojtották, a másodiknak úgy beleütötték a fejét az asztalba, hogy a halántéka teljesen összetört, a harmadiknak a nyakcsigolyáját törték ki, a negyediket pedig szó szerint halálra verték. De semmi ujjlenyomatot nem találtam rajtuk, valószínűleg kesztyűben követték el a gyilkosságokat.
Smith nyomozó fáradtan csukta be maga mögött az iroda ajtaját. Lassan bandukolt hazafelé, a friss késő délutáni levegő kicsit felfrissítette, úgy gondolta, hogy beugrik törzshelyére kedvenc sörére.
– Helló Steve! A szokásosat kérem – mondta a tulajnak. Steve nagydarab, de rendkívül barátságos fickó volt, a nyomozóval már évek óta jó viszonyban voltak.
– Na mi az zsarukám, megint egy újabb gyilkosság? – ugratta barátját.
– Ne is mondd, már a negyedik nőt ölték meg, és semmi nyom. Annyi közös van bennük, hogy rendkívül vonzóak voltak, illetve egy égési seb van mindnek a karján, mintha megbélyegezték volna őket.
– Nem valami újfajta tetoválási hóbort?- találgatta Steve.
– Nem, ez egyértelműen egy égés nyom.
– Figyelj, az utca túloldalán van egy antikvárium, az ottani tulajdonosnő talán tud segíteni. Szoktam neki vinni mindig egy kis kávét fánkkal, nagyon kedves, sosem kéri a visszajárót. Bár neki ingyen is odaadnám olyan dögös – kacsintott cinkosan barátjára.
Smith nyomozó elmosolyodott, és megfogadva Steve tanácsát, másnap elment az antikváriumba. Valóban gyönyörű – gondolta magában.
– Jó napot! – üdvözölte a hölgy kellemes búgó hangon. – Miben segíthetek? – mosolygott rá.
– Izé..jó napot – köszörülte meg a torkát a nyomozó. – Talán tudna valamilyen orvosi könyvet ajánlani, amelyben égési sérült képek vannak?
– Égési sérült? – lepődött meg a szokatlan kérésen a nő. De mutatott neki egy könyvet, abban viszont nem talált semmi hasonlót.
– Esetleg meg tudná mutatni mire gondol? – kérdezte a nő.
– Nem, de olyan a sérülés mintha egy jel lenne.
– Ah, már értem. Azt hiszem, akkor már tudom mire lehet szüksége – és elővett egy régi könyvet, „Boszorkányság„ címmel.
– Ne hülyéskedjen már – morgolódott a nyomozó. – Nem hiszem, hogy bármiféle hókuszpókusz lenne itt a megoldás.
De rögtön elhallgatott amikor a nő megmutatott egy képet neki.
– Ez az?- kérdezte.
Smith bólintott.
– A boszorkány csókja jel. Azok, akik viselik, valahogy kapcsolatban álltak a boszorkánnyal, és legalább egy hónapra visszamenőleg már rajtuk lehetett a jel. Vigye el, és olvassa át.
A nyomozó megköszönte és távozott, be akart ugrani Steve-hez, de csak a nővérét Greta-t találta ott.
– Helló Greta! Steve nincs itt?
– Valami dolga akadt, délután már itt lesz.
– Mindegy csak meg akartam köszönni a tippet, amit adott, hogy nézzek be az antikváriumba.
– Majd szólok neki, hogy itt jártál- mondta kissé ingerülten a nő.
Smith nyomozó ráállította az embereit, hogy derítsék ki, van-e olyan hely, ahol mindegyik áldozat megfordult. De a szokásos helyeken fordultak meg, ahol általában szoktak: üzletek, fodrászat, sőt még Steve kávézójába is betértek, a legutolsó áldozat azonban az antikváriumban is járt.
A nyomozó eközben egyre érdekesebbnek találta az antikvárium tulajdonosától kapott könyvet, melyben ismert korabeli boszorkányokról volt szó, illetve azok varázslatairól. A boszorkány csókja egy Zannia nevű boszorkányhoz fűződött, aki utolsó csókjával átadta boszorkányságát az őt máglyára küldő nőnek, és annak leszármazottainak. A boszorkányok neve is évszazadokon keresztül megegyezett az eredeti boszorkány nevével vagy annak kezdőbetűjével. A nyomozónak hirtelen eszébe jutott, hogy a tulajdonosnő neve is Zamira volt a cégére szerint, ami kísérteties hasonlóságot mutatott a Zannia névvel.
Gyorsan becsukta a könyvet, és az antikvárium felé igyekezett. Ahogy a bejárathoz ért, dulakodás zaja ütötte meg a fülét. Benyitott, és egy fekete csuklyás alakot látott, aki épp Zamirát akarta megölni. Rávetette magát és egy jól irányzott ütéssel a földre küldte. De abban a pillanatban hátra is hőkölt, amikor meglátta a támadó arcát, Steve volt az. A kocsmáros zavart tekintettel nézett rá, mint aki nem érti, mi folyik körülötte.
– Mi történt? Mit keresek itt? – kérdezte meglepődve, ahogy tisztult a tekintete. Smith nyomozó is értetlenül nézett rá, bár kedvelte barátját, de mégis intézkednie kellett.
– Letartóztatlak gyilkossági kísérletért, és négy gyilkosságért – kattintotta rá a bilincset.
– Várjon – szólt közbe Zamira – nem ő az igazi tettes. Azt hiszem, hogy ő is csak valakinek a hatalma alatt állt, nézze – mutatott Steve karjára. Ugyanolyan égési nyom volt rajta, mint az áldozatokén. – Az utolsó nő valóban járt nálam, ő is boszorkányokkal kapcsolatos könyvet keresett, még le is ült, mert kicsit rosszul érezte magát, arra gyanakodott, hogy talán az ital amit elfogyasztott Steve-nél – vagyis Greta-nál – lehetett a ludas. Steve ugyanis pont akkor távozott tőlem, mikor ő jött.
Smith nyomozónak hirtelen összeállt a kép. Pár perc múlva Steve-vel együtt már a kocsmában volt, Greta pontosan tudta, hogy miért jöttek.
– Ó te szerencsétlen nyomorult – kiáltotta Steve felé, aki nem értette nővére kirohanását. De a nyomozó már tudta, hogy Greta áll a gyilkosságok mögött. Ő volt Grenda leszármazottja és tudta, hogy akkor lesz teljes hatalma és igéző szépsége, ha Zannia utódját megöli, akiről csak annyit tudott, hogy feltűnően szép. Így a hozzájuk betérő különösen szép nőket megbélyegezte és testvérét kihasználva ölte meg őket. Majd amikor meglátta Zamirát, akkor szembesült vele, hogy ki Zannia igazi leszármazottja.