Van regény kéziratod? Esetleg egy kötetnyi novellád?
A Platinum Kiadó segít neked kiadni, és értékesíteni.
A harmadik típusú kísértés
Meglehetősen büszke volt magára, amiért a szeretőjét még soha nem csalta meg.
Nem volt kapcsolatukban erős vibrálás, sem elektrosztatikus kisülések. Az első találkozásuknál sem jött létre ágyékig hatoló szemkontaktus kettejük között. Furcsa egybeeséseket nem tapasztalt még egyetlen egyszer sem, úgy, mint mostanában.
Sosem kellett neki annyira valaki, mint az a másik férfi.
Hogy mehetett keresztül tíz másodperc alatt ekkora személyiségváltozáson? Eddig sosem kattant rá a jóval fiatalabb férfiakra. Majdnem húsz év van közöttük. Egy hang a fejében azt duruzsolta: úgysem kapod meg, mert annyira akarod magadnak, hogy majd belepusztulsz, meg mindent akarsz egyszerre, és ez nem lehetséges.
Ugyanis, neki most egyszerre volt meg a múltja embere, a jelene ideáljával együtt– igaz, nem békés egyetértésben –, és már jóval a találkozás előtt érezte, hogy a jövője hamarosan, türelmetlenül kopogtat az ablakon.
Három férfi, akikkel még dolga van. A férj, a szerető és a szerelem. Az elsőt megbocsátással kell elengednie, a másodiktól szépen ajánlott elszakadni, mert tudja, hogy nem jön tovább vele, a harmadikért még szenvedni kell, úgy hiszi, és ez idő alatt hosszú ideig maradnia kell szerelemhiányos térben. Hinni akarta, hogy egyszer mégis elérkezik oda. Lehet – mondta a hang a fejében –, ha dolgozol magadon, ha nem ragaszkodsz görcsösen…De a férfi említette a barátnőjét. Hogy is hívják? Kinga? Persze az üde, fiatal Kingával, vagy Kirával,– nem emlékszik pontosan,– nem lehet versenyezni. Az idő ellene dolgozik. Ezért is kéne észhez térnie, és elfogadni az elfogadhatatlant, hogy itt nem a jövő, csak egy újabb albérlő kopogtat, aki átmeneti megoldásként, mindössze egy szobát keres.
Várja a férfit, aki kivette a szobát, majd a szemébe nézett jelentőségteljesen, azután sietve eltávozott. Azt hiszi, hogy a találkozásnak nagy jelentősége van, mert amikor először meglátta, valahogy világosabb lett az egész tér – ilyen lenne a lakás egy tisztasági festés után. A hajuk is a levegőbe emelkedett, valami olyan nimbusztól, ami akkor van jelen, amikor a jedi lovagot megtalálja az erő, hogy ezután legyenek egymásé, mert ez van megírva, az egész univerzum örömére és boldogulására.
Berobbant az életébe, mint egy ismeretlen eredetű objektum, és nem volt idő józan ésszel felkészülni rá.
Semmit sem tudtak egymásról, de úgy érezték nem is kellenek kérdések. Belevágtak a történet a közepébe, mint egy modern regényben, azután hosszú ideig megilletődötten hallgattak. Volt egy beszéden túli kommunikáció közöttük, amelynek egyezményes jeleit már rögzíthették valahol valakik, az ősök, az úttörők, valamikor régen egy hasonló találkozásnál. Az a régi kapcsolódás talán nem érte el a célját, valami apróságon zátonyra futott. Azért találkoztak megint, hogy most végre értsék egymást, és végső soron mindenki értsen mindenkit ezen a világon…
Egy hónap telt el mire feltette neki azt a kérdést. Nem tudta, hogyan fogalmazza meg, hogy a másik valóban megértse. Mikor kimondta, már tudta, hogy ez nem ő volt, hanem valaki őbenne, aki semmit sem akar istenigazából.
– Ne haragudj, de szeretem a barátnőmet, Ginát! Barátként, mindenben számíthatsz rám! –hangzott válaszul az instant leszerelő szöveg. Erre számított és mégsem. Hiszen számító volt a kérdés is. Nem akarta a teljes igazságot, pedig amikor először meglátta a kapuban a srácot, tudta, hogy ismeri ezer éve. De a vele egy csomagban kapott rosszat visszautasította volna. Csak a szépség kellett volna belőle, az is csak egy románc erejéig, még véletlenül sem az idők végezetéig.
Nagy volt a bátorsága, és alacsony az önértékelése.
Fájt a visszautasítás, de mégsem tudott belehalni teljesen hitetlenül. Olyan érzés volt, mint amikor a kivégzőosztag a melledre céloz, olyan közelről, hogy lehetetlen elvéteni a szívedet, de előtte pont ők adnak rád golyóálló mellényt feltűnés nélkül.
Hallotta, amint a fejében lassan romba dől egy felépítmény, de nem bombatámadás döntötte széjjel. Alapjaiban ingott meg, rossz mérnöki tervezés következtében. Kicsivel később baljóslatú zörejjel kettérepedt, végül bőgve elterült, mint egy elavult monstrum, amelyik nem érdemli, hogy kiállhassa az idő próbáját. Ő nézte még egy percig, míg elült a por. Aztán már tisztábban látott.
Gina, Kira, Kinga… – A fejébe kántálta az egy kaptafára formázott neveket egy ideig. Csak néhány perc múlva jutott el agyáig egy felismerés.
Egy pillanatra kinyitotta a száját, mint aki levegő után kapkod, azután végtelen lassúsággal elmosolyodott.
