Két szerelmespár a Halloweent a Boszorkányszigeten tölti. Bár a fiúk rémes meglepetéssel várják a lányokat, de a halloween éjszakája tartogat még mást is, “Négyen jöttünk a csónakkal vissza senki sem megy a komppal, a testünk örökre itt marad, mert a boszorkány átka hat”
Ködös őszi napokon bármi megtörténhet: találkozhatunk a fejetlen biciklistával, sőt az illuminált halállal is. Hát még Halloween éjszakáján! Amikor beléptem az ajtón, akkor kattant be, hogy ma van Halloween. S a gyertya mellett az asztalon a töklámpás. Vagy legalábbis egy tökfej!
A főhős Kata bemerészkedik egy egy elhagyatott házba. Vajon a bátorsága megvédi a ház tikoztatos lényétől. Kata lassan közeledett hozzá, minden lépésnél úgy érezte, mintha valaki figyelné. A szoba sötét volt, de ahogy belépett, a töklámpás fénye megcsillant valamin. Egy tükör állt a szoba közepén, körülötte számtalan gyertya, mind kioltva.
Most, mikor elrugaszkodtam, a két kezemet összeütöm, vajon emlékszem-e még a mágiára? Sokat voltam bezárva a Tükörbe. Ott még a látók is felejtenek. A Tükröt amolyan átjáróként szoktuk használni, csak az ismeri a mágiát, aki ért is hozzá, nem tudom, hogy ebből a társaságból ki volt az, aki megidézett, de nem kell sokáig várnom mikor meglátom azt, aki kiszabadított.
Evie úgy érezte, hogy valami felemeli és teljes erőből a falhoz csapja. Próbált segítségért kiáltani, de továbbra is néma maradt, mintha elvágták volna a hangszálait. Ismét az ágyán találta magát és iszonyú rémület fogta el, már azt hitte, hogy ez a földöntúli erő magával viszi a pokolba, ahonnan jött, amikor valami halvány fénysugár reményt adott neki és…
Lejjebb kúszik a keze a hasamon, és megtalálja az érzékeny pontom. Dörzsöli, miközben a szája megállás nélkül csókol. Kinyitom az ajkaim, a nyelvével falni kezd. Imádom ezt az érzést, amit kivált belőlem.
Elővettem a telefonomat, és miközben a várva várt ital elfogyasztása céljából a törzshelyem felé ballagtam, megnyitottam a galériát, és betöltöttem a nem sokkal azt megelőzően készített fényképet. A torkom azonnal összeszorult, amint a készülék betöltötte a fotót. Nem akartam elhinni, amit láttam
Felkelek a kényelmes fészkemből, és elindulok az ajtó felé, hogy megnézzem ki az az elvetemült, aki a csengő használata helyett, így akar bebocsájtást nyerni a hajlékomba.
Amikor kinyitom az ajtót, két gyereket látok a küszöbömön. Az egyik tizenöt körüli lehet, a másik egy kicsit fiatalabb. Furcsa. Ezek nem szavalnak versikét, és nem is követelik, hogy trick or treat.
Ahogy nézem őket, egyik pillanatról a másikra, szétárad bennem, valamiféle rossz érzés.
Amikor ismét a képre esik a pillantásom, szinte kővé dermedek. Az az alak a képen, egy fekete kabátot, vagy palástot viselő alak, most már határozottan mozog. Persze nem mozog, csak épp a helyét változtatja. Most határozottan úgy tűnik, mintha a bejárati ajtó felé haladna, amitől már csak néhány méter választja el őt.
