A patkány intelligens állat és alapvetően tart az embertől, de mi történik ha sarokba szorítják. A szer hatása kezdett csökkenni, és mivel a patkány már a hasfalán kaparászott, a fájdalom is erősödött. Miután a kis rágcsáló megette a sütimaradékot, rájött, hogy csapdába esett ezért szabadulni próbált az egyetlen lehetséges irányba.
A Warlock elragadta Suttont és magához vonzza az erdőbe. A többiekkel próbáljuk utolérni és megfékezni, de a pokol teremtményei nem minket pártolnak! A pokolkutyák kiváltak a sötétből, és a fák közt lassan bekerítettek minket. Vicsorítottak, amikor a két férfi fegyvert fogott egy-egy rémre, majd a puskacsövet kapkodva céloztak mindig másikra, hogy visszatartsák őket.
Evie úgy érezte, hogy valami felemeli és teljes erőből a falhoz csapja. Próbált segítségért kiáltani, de továbbra is néma maradt, mintha elvágták volna a hangszálait. Ismét az ágyán találta magát és iszonyú rémület fogta el, már azt hitte, hogy ez a földöntúli erő magával viszi a pokolba, ahonnan jött, amikor valami halvány fénysugár reményt adott neki és…
Halálos veszedelem az erdő mélyén. Vajon mi köze mindehez egy medálon vigyorgó töklámpásnak? Azt nem tudta, hogy mik ezek, de azt érezte, hogy valami borzalmas dolog. A sötétség összezavarta az érzékszerveit, úgy érezte, mintha test nélkül lebegne a parttalan félelemben. Néhány órája még életvidáman sétált a napsütötte erdőben, és a jövőjét tervezgette.
Egy vámpír kalandja a Magyar pusztán. Mikor megsült a friss disznóvér, amit Józsi a kanász a hajnali böllérkedéséért kapott fizetségül, Szerafínó kezébe nyomott egy nagy tállal belőle, jó étvágyat kívánva neki. A vámpír nagy éhségében falni kezdte az ételt, ami roppant módon ízlett neki. Csakis így fordulhatott elő az, ami ezer év alatt egyszer sem, hogy a kelő nap fénye a szabadban találta a jóízűen falatozó vámpírt.
Aki különbözik, az rossz. Akitől féltek, azt el kell pusztítani. Nem bántottam senkit, mégis eljöttetek értem. S ha már az isten is elfordul tőlem, kibe kapaszkodjak? Sötét út vezet a bitóra. Felettünk a halál árnya szárnyal. Ma felébresztettétek a bennem alvó démont!
Egy fiatal lány, alig lehet több tizenhét évesnél, és gyönyörű. Vajon mit keres ilyenkor a temetőben, ilyen lenge öltözékben? Már csak néhány lépés választ el tőle, amikor felém fordul. Megigéz a szépsége, szinte a földbe gyökerezik a lábam, és csak bámulom őt. Ekkor lecsusszan a kőről, és felém fordul.
Egy pillanatra megállok, felnézek a sötét égboltra, a gyér utcai lámpa gyönyörűen megvilágítja a hóesést. Behunyom a szemem. Kitátom a szám, akárcsak gyerekkoromban, és élvezem, ahogy a hűs pelyhek a nyelvemre olvadnak. Imádom a karácsonyt!
Lejjebb kúszik a keze a hasamon, és megtalálja az érzékeny pontom. Dörzsöli, miközben a szája megállás nélkül csókol. Kinyitom az ajkaim, a nyelvével falni kezd. Imádom ezt az érzést, amit kivált belőlem.
Elővettem a telefonomat, és miközben a várva várt ital elfogyasztása céljából a törzshelyem felé ballagtam, megnyitottam a galériát, és betöltöttem a nem sokkal azt megelőzően készített fényképet. A torkom azonnal összeszorult, amint a készülék betöltötte a fotót. Nem akartam elhinni, amit láttam
A cibálás immár olyan erővel folyik, hogy aki a lábát fogja, egy erőteljes rántással letépi azt. A csonkból vér fröccsen mindenfelé, beborítva a karácsonyfát, ami a szeretet ünnepének a jelképe, ám most ez a jelkép egészem más értelmet nyer. A szörny lény eldobja a kezében maradt lábat, ami hangos csattanással a karácsonyfa alá repül, ezzel egy időben a másik lábat veszi kézbe, és folytatódik a küzdelem, az élettelennek látszó testtel.
Felkelek a kényelmes fészkemből, és elindulok az ajtó felé, hogy megnézzem ki az az elvetemült, aki a csengő használata helyett, így akar bebocsájtást nyerni a hajlékomba.
Amikor kinyitom az ajtót, két gyereket látok a küszöbömön. Az egyik tizenöt körüli lehet, a másik egy kicsit fiatalabb. Furcsa. Ezek nem szavalnak versikét, és nem is követelik, hogy trick or treat.
Ahogy nézem őket, egyik pillanatról a másikra, szétárad bennem, valamiféle rossz érzés.
